Igazán fociztunk!
A múlt héten Szabó Zsolt, ezen a héten pedig Téglási Gábor szenvedett "tréninges" sérülést, sőt a mérkőzés előtti napon Szatke Zoltán is kidőlt a csatasorból.
Ilyen körülmények közepette állította össze Kis Károly a kezdő 11-et: Boros - Kosán, Rubint, Lakatos, Kiskapusi - Túróczi, Bábik, Kádár, Karkusz - Csernyijenko, Győri.
Nagy teherrel a vállukon léptek pályára a piros-kékek a feszültségektől egy cseppet sem mentes szombati összecsapáson.
A szurkolók rögtön az elején felhördültek: "Hát Szatke Zoli hol van?" Ám egy idő után a helyére lépő Kosán bizonyította, hogy méltó a helyettesítő szerepre.
A remekül rajtoló Szpari hatalmas irammal kezdte rohamozni a vendég együttes kapuját. Hol Csernyijenko-Túróczi, hol pedig Cernyijenko-Győri együttműködést láthatott a nagyérdemű; de előfordult, hogy Túróczi, illetve Győri alkotott párost. Egyszóval az összhangra nem lehetett panasz.
Ám a stadionunkba látogató BKV Előre sem tétlenkedett; és bizony szükségünk volt mind a védelem, mind a sérülésből visszatért Boros mentéseire.
Kiváló csapatkapitányunk, Túróczi Mihály - bombáival - már az első játékrészben elkápráztatta a közönséget - különösen a gyönyörű kapufáját tapsolták meg a lelátóiak.
A gól azonban csak nem akart "összejönni". Már mindenki pihenni küldte volna a hadakozókat, amikor a 45 percben megszületett a mérkőzés első gólja. Szerencsénkre a játékvezető úgy gondolta, hogy még egy szöglet belefér az első "felvonásba". És ekkor a Túróczi végezte sarokrúgást Karkusz "elkapta" és egyenesen a hálóba lőtte: 1-0.
A vendégek már az öltözőben emészthették meg ezt az esetet, mivel a játékvezető - egy rövid időre - véget vetett a harcnak.
Egy kis szusszanás után a kettős tizenegyet ismét a pályán köszönthették a szurkolók, akik hogy hogy nem egyre hangosabbak lettek.
Erre a mieink is felbuzdultak. A Bábik-Túróczi-Karkusz kört leírt játékszert Kádár hatalmas erővel kapura is küldött - sajnos ez is elsuhant a háló felett. Ekkor a vendégek már egyre többször kerültek Boros birodalma elé, s végül Szekeres "össze is hozta" az egyenlítő gólt: 1-1. Vissza a kályhához! Kezdődhet minden elölről...
Nagyon úgy tűnt, hogy a vendégek eredményessége nem küldte padlóra a mieinket, ugyanis hazai szögletből - az elsőhöz hasonló körülmények között - ismét vezetést szereztek. A találat ezúttal is Karkusz "lábához" fűződött: 2-1.
A vendég együttes már kétszeres változáson ment keresztül, amikor Kis Károly elérkezettnek látta az időt arra, hogy Kocsist hadba küldje. A leköszönő Csernyijenko hatalmas taps közepette ballagott le a pályáról, s a szép gesztust a remek támadó szintén tapssal hálálta meg.
Pár perc sem telt el, amikor Kádárt tiszta helyzetben - véleményem szerint feleslegesen - buktatták, így 11-eshez jutottunk. A frissen beállt Kocsis rögvest jelentkezett a büntető elvégzésére. A hosszú időre kiesett támadó nem tétovázott és kegyetlenül a léc alá vágta a "pöttyöst", így máris góllal térhetett vissza a bajnokságba: 3-1.
A kettős fölényben lévő piros-kékek ezután sem álltak meg. Sőt, még inkább rohamozták az ellenfél kapuját. A 60. perc környékén például Rubint nyújtotta meg lépteit, hogy elérje a Túróczi passzolta labdát, majd fejjel egyből megcélozta a vendéghálót. Sajnos a játékszer a háló mellett landolt. Alig volt néhány perc a befejezésig, a mieink még mindig bírták szuflával és egyre másra alakították ki a helyzeteket. A mérkőzés végén azonban a vendégek még megijesztettek minket, mivel Benének köszönhetően a 85. percben apadt a két együttes között lévő gólkülönbség:3-2.
Ám a találkozó így is nyírségi - 3-2-es - győzelemmel zárult.
