"Nyert játszmát veszítettünk"
Szombat este 6 órától igen izgalmas mérkőzésnek lehettünk szemtanúi: a Phoenix Tiszaújváros fogadta otthonában a nyíregyházi csapatot. Több mint 400 néző volt kíváncsi arra, hogyan méri össze erejét és tudását a két gárda.
Horváth Imre, a nyíregyháziak edzője természetesen a szokásos ötösével kezdett: Siska, Jánossi, Herczku, Boczkó és Krivacsevics léphetett elsőként a pályára. A meccs első pontjaira a hazaiaknak sikerült szert tenni. Hiába került hozzánk a labda, Herczku kihagyott hármasa után az ellenfél értékesíthetett egy kétpontost, majd személyi hiba miatt még egy büntetőt dobhattak - sikeresen. A mieink sem tétlenkedtek, Boczkó gyors labdafelhozatalával szépen kijátszotta az ellenfelét, lepasszolta Herczkunak, majd átadva a labdát Krivacsevics dobhatta be első pontjainkat. Ezután a Phoenix-ről lefordulva Krivi asszisztjával Jánossi dobott egy duplát, majd az ellenfél két értékesített büntetője után még kettőt. Az 5. perc után sok eladott labda következtében az újvárosiak már hat ponttal is vezettek - ekkor kérte ki Horváth Imre első idejét -, de Herczkunak, Krivacsevicsnek és Siskának köszönhetően sikerült egyenlíteni (14-14). A helyi szurkolótábor ekkor hördült fel gazán, sőt, amikor az egyik hazai játékos a földön ülve nem akarta elengedni Krivacsevics lábát, és a bírók kettős hibát ítéltek, teljes lett a hangzavar. A negyed végéig nekünk már csak három büntetőt sikerült a hálóba helyezni, míg a Phoenix középtávoli dobásokat és egy hármast is értékesített, így a 10. perc végére 21-17 volt az állás.
A második játékrész az elsőhöz hasonlóan kezdődött: újra mi szereztük meg feldobásból a labdát, és most is kimaradt egy távoli próbálkozásunk. A negyed első pontjait - Krivacsevics jóvoltából - mégis csak mi szereztük, ráadásul egy büntetőt is értékesített. Az ellenfél azonban revansot akart, három perc leforgása alatt a hatalmas energiával és akaraterővel rendelkező újvárosi gárda 8 pontos előnyt tudhatott magáénak - ehhez azonban az NYKK egy-két kihagyott ziccere is hozzájárult. A 16. percben Jánossi egy gyönyörű befordulásos csellel csökkentett a hátrányunkból - ekkor jött be Zácói Herczku helyett -, majd Siska is bejuttatta a labdát a kosárba. Azonban az ellenfél sem volt tétlen, rögtön értékesített egy kettest. Egy kisebb vita övezte büntetővel szépítettünk ugyan, és Siska asszisztjából újra az ellenfél kosarába került a labda, de a sárga mezes fiúk dudaszó előtt betalált triplájával 8 pont előnnyel zárták a félidőt (37-29).
A szünet után az újvárosi szurkolóközönség bíztató kiáltásokkal, vastapssal és dobszóval üdvözölte csapata bevonulását. Ennek ellenére harmadjára is miénk lett feldobásból a labda, és Herczku jóvoltából mi dobtuk az első két pontot is. Sőt azt is mondhatjuk, hogy a második félidő első öt perce Marcié volt. Az Iso nagyon jó védekezése, ügyes labdaszerzései és kigondolt támadójátéka következtében Herczku egy közeli és egy hármas dobása is a kosárba talált, így pillanatok alatt feljött a gárda. Az ellenfél ekkor megrázta magát újabb négy ponttal növelve előnyét - egy bravúros zsákolást is láthatott a nézősereg -, de újra Marci brillírozott, aki nemcsak egy ziccert, hanem két büntetőt is értékesített. 48-41-es állásnál az NYKK időt kért - ekkor már Boczkó helyett Szakács került a pályára -, az egy perc alatt pedig a következő edzői jótanács hangzott el: "Középen kell betörni!" Szakács igyekezett is ennek a kérésnek eleget tenni, de sikeres duplája után vétett egy hibát - bár sokan úgy látták, hogy a kosárra dobás előtt ütött az ellenfél kezére -, és a két büntetőt értékesítette is az újvárosi együttes. A 29. percben Kollár került Jánossi helyére, de már csak annyira futotta az erőnkből, hogy Szakács bedobott egy ziccert, így 52-45-ös eredménnyel zárult a harmadik negyed.
A negyedik rész nagyon izgalmasan alakult. Nem csak, hogy nem mi szereztük meg a labdát, hanem az első három pontot is az ellenfél dobta. A mieink kevésbé voltak eredményesek, a negyed első négy percében csak két büntetőt és egy ziccert sikerült értékesítenünk. A ziccert a Krivi helyébe lépő Jánossi dobta. Ekkor volt a két csapat között a legnagyobb a különbség (61-49), ugyanis sok labdát eladtunk, és néhány dobás sem a hálóban kötött ki. A következő három percben az Iso hatalmas elánnal ostromolta a hazaiakat, akik ezalatt képtelenek voltak pontot szerezni. Az NYKK viszont Kollár, Siska, Boczkó és Herczku révén 61-61-re egyenlített. Már csak 2 perc 35 másodperc volt hátra a játékidőből, amikor adok-kapok játék következett: először az ellenfél értékesített egy hármast, majd Herczku talált a kosárba. Krivacsevics bedobta mindkét büntetőjét, míg a hazaiak csak egyet. Ezzel 55 másodperccel a negyed vége előtt 65-65 volt az eredményjelző táblán. A közönség ekkor már állva tombolt. Az csak fokozta a hangulatot, hogy Kollár nem helyezte a kosárba egyik büntetőt sem. Az ellenfél jöhetett ekkor, de támadóidejük lejárta után mi következhettünk: gyors edzői megbeszélés után már csak 0.06 másodperc volt hátra, amikor Siska labdája a hálóban kötött ki ugyan, de a játékvezetők szerint csak a dudaszó után. Így drámai feszültséggel várta a két csapat és a közönség az ötperces hosszabbítást.
A végjátékban is fej-fej mellett haladt a két gárda: először az újvárosiak értékesítettek két büntetőt, majd Herczku talált be egy hármassal (67-68). Jánossinak és Siskának köszönhetően a 43. percben három ponttal is vezettek a mieink, de a Phoenix egy triplával kiegyenlített (72-72). Siska két pontja, az ellenfél távolija és Jánossi duplája után 75-76-os állásnál mehettek a játékosok egy röpke megbeszélésre. Siska triplájával (77-79) úgy tűnt, ha jól kivédekezzük a hátra lévő időt, és sikerül a büntetőkből lepattanót szereznünk, akkor megnyerhetjük a meccset. Az ellenfél azonban értékesített egy büntetőt, majd egy ziccerrel is betalált, és még két büntetővel növelték pontjaik számát. mi már szépíteni sem tudtunk, így 82-79 arányban 45 percnyi kemény csata során vereséget szenvedtünk.
Sok dolog elhangzott, hogy mit és hogyan kellett volna csinálni, min kellett volna változtatni, ez azonban a végeredményen már nem változtatott. A legkevesebb, amit tehettünk, hogy gratulálunk a dinamikusan játszó ellenfélnek - erre természetesen sor került.
Horváth Imre edző úgy összegezte a mérkőzést, hogy a titkon remélt győzelem benne volt a csapatban, csak úgy kellett volna végigjátszani az egész meccset, ahogy a 35-37. percben. De sajnos nem sikerült élni minden lehetőséggel. "Egy már megnyert játszmát veszítettünk."
Horváth Imre, a nyíregyháziak edzője természetesen a szokásos ötösével kezdett: Siska, Jánossi, Herczku, Boczkó és Krivacsevics léphetett elsőként a pályára. A meccs első pontjaira a hazaiaknak sikerült szert tenni. Hiába került hozzánk a labda, Herczku kihagyott hármasa után az ellenfél értékesíthetett egy kétpontost, majd személyi hiba miatt még egy büntetőt dobhattak - sikeresen. A mieink sem tétlenkedtek, Boczkó gyors labdafelhozatalával szépen kijátszotta az ellenfelét, lepasszolta Herczkunak, majd átadva a labdát Krivacsevics dobhatta be első pontjainkat. Ezután a Phoenix-ről lefordulva Krivi asszisztjával Jánossi dobott egy duplát, majd az ellenfél két értékesített büntetője után még kettőt. Az 5. perc után sok eladott labda következtében az újvárosiak már hat ponttal is vezettek - ekkor kérte ki Horváth Imre első idejét -, de Herczkunak, Krivacsevicsnek és Siskának köszönhetően sikerült egyenlíteni (14-14). A helyi szurkolótábor ekkor hördült fel gazán, sőt, amikor az egyik hazai játékos a földön ülve nem akarta elengedni Krivacsevics lábát, és a bírók kettős hibát ítéltek, teljes lett a hangzavar. A negyed végéig nekünk már csak három büntetőt sikerült a hálóba helyezni, míg a Phoenix középtávoli dobásokat és egy hármast is értékesített, így a 10. perc végére 21-17 volt az állás.
A második játékrész az elsőhöz hasonlóan kezdődött: újra mi szereztük meg feldobásból a labdát, és most is kimaradt egy távoli próbálkozásunk. A negyed első pontjait - Krivacsevics jóvoltából - mégis csak mi szereztük, ráadásul egy büntetőt is értékesített. Az ellenfél azonban revansot akart, három perc leforgása alatt a hatalmas energiával és akaraterővel rendelkező újvárosi gárda 8 pontos előnyt tudhatott magáénak - ehhez azonban az NYKK egy-két kihagyott ziccere is hozzájárult. A 16. percben Jánossi egy gyönyörű befordulásos csellel csökkentett a hátrányunkból - ekkor jött be Zácói Herczku helyett -, majd Siska is bejuttatta a labdát a kosárba. Azonban az ellenfél sem volt tétlen, rögtön értékesített egy kettest. Egy kisebb vita övezte büntetővel szépítettünk ugyan, és Siska asszisztjából újra az ellenfél kosarába került a labda, de a sárga mezes fiúk dudaszó előtt betalált triplájával 8 pont előnnyel zárták a félidőt (37-29).
A szünet után az újvárosi szurkolóközönség bíztató kiáltásokkal, vastapssal és dobszóval üdvözölte csapata bevonulását. Ennek ellenére harmadjára is miénk lett feldobásból a labda, és Herczku jóvoltából mi dobtuk az első két pontot is. Sőt azt is mondhatjuk, hogy a második félidő első öt perce Marcié volt. Az Iso nagyon jó védekezése, ügyes labdaszerzései és kigondolt támadójátéka következtében Herczku egy közeli és egy hármas dobása is a kosárba talált, így pillanatok alatt feljött a gárda. Az ellenfél ekkor megrázta magát újabb négy ponttal növelve előnyét - egy bravúros zsákolást is láthatott a nézősereg -, de újra Marci brillírozott, aki nemcsak egy ziccert, hanem két büntetőt is értékesített. 48-41-es állásnál az NYKK időt kért - ekkor már Boczkó helyett Szakács került a pályára -, az egy perc alatt pedig a következő edzői jótanács hangzott el: "Középen kell betörni!" Szakács igyekezett is ennek a kérésnek eleget tenni, de sikeres duplája után vétett egy hibát - bár sokan úgy látták, hogy a kosárra dobás előtt ütött az ellenfél kezére -, és a két büntetőt értékesítette is az újvárosi együttes. A 29. percben Kollár került Jánossi helyére, de már csak annyira futotta az erőnkből, hogy Szakács bedobott egy ziccert, így 52-45-ös eredménnyel zárult a harmadik negyed.
A negyedik rész nagyon izgalmasan alakult. Nem csak, hogy nem mi szereztük meg a labdát, hanem az első három pontot is az ellenfél dobta. A mieink kevésbé voltak eredményesek, a negyed első négy percében csak két büntetőt és egy ziccert sikerült értékesítenünk. A ziccert a Krivi helyébe lépő Jánossi dobta. Ekkor volt a két csapat között a legnagyobb a különbség (61-49), ugyanis sok labdát eladtunk, és néhány dobás sem a hálóban kötött ki. A következő három percben az Iso hatalmas elánnal ostromolta a hazaiakat, akik ezalatt képtelenek voltak pontot szerezni. Az NYKK viszont Kollár, Siska, Boczkó és Herczku révén 61-61-re egyenlített. Már csak 2 perc 35 másodperc volt hátra a játékidőből, amikor adok-kapok játék következett: először az ellenfél értékesített egy hármast, majd Herczku talált a kosárba. Krivacsevics bedobta mindkét büntetőjét, míg a hazaiak csak egyet. Ezzel 55 másodperccel a negyed vége előtt 65-65 volt az eredményjelző táblán. A közönség ekkor már állva tombolt. Az csak fokozta a hangulatot, hogy Kollár nem helyezte a kosárba egyik büntetőt sem. Az ellenfél jöhetett ekkor, de támadóidejük lejárta után mi következhettünk: gyors edzői megbeszélés után már csak 0.06 másodperc volt hátra, amikor Siska labdája a hálóban kötött ki ugyan, de a játékvezetők szerint csak a dudaszó után. Így drámai feszültséggel várta a két csapat és a közönség az ötperces hosszabbítást.
A végjátékban is fej-fej mellett haladt a két gárda: először az újvárosiak értékesítettek két büntetőt, majd Herczku talált be egy hármassal (67-68). Jánossinak és Siskának köszönhetően a 43. percben három ponttal is vezettek a mieink, de a Phoenix egy triplával kiegyenlített (72-72). Siska két pontja, az ellenfél távolija és Jánossi duplája után 75-76-os állásnál mehettek a játékosok egy röpke megbeszélésre. Siska triplájával (77-79) úgy tűnt, ha jól kivédekezzük a hátra lévő időt, és sikerül a büntetőkből lepattanót szereznünk, akkor megnyerhetjük a meccset. Az ellenfél azonban értékesített egy büntetőt, majd egy ziccerrel is betalált, és még két büntetővel növelték pontjaik számát. mi már szépíteni sem tudtunk, így 82-79 arányban 45 percnyi kemény csata során vereséget szenvedtünk.
Sok dolog elhangzott, hogy mit és hogyan kellett volna csinálni, min kellett volna változtatni, ez azonban a végeredményen már nem változtatott. A legkevesebb, amit tehettünk, hogy gratulálunk a dinamikusan játszó ellenfélnek - erre természetesen sor került.
Horváth Imre edző úgy összegezte a mérkőzést, hogy a titkon remélt győzelem benne volt a csapatban, csak úgy kellett volna végigjátszani az egész meccset, ahogy a 35-37. percben. De sajnos nem sikerült élni minden lehetőséggel. "Egy már megnyert játszmát veszítettünk."
