Vegyes érzelmekkel
A REAC ellen pályára lépő kezdő tizenegy között örömmel fedezhettük fel Szatkét, illetve Szabó II-t.
Ugyanis a két, piros-kék színekben tetszelgő játékos - sérüléséből felépülve - vállalta a "szereplést" a hazai mérkőzésen.
A kapu felé tekintve újabb változásra lehettünk figyelmesek: Boros helyett Szabó védelmezi majd a nyírségi hálót.
A kellemes időjárás egy kicsit oldotta a találkozó előtti feszültségeket - mind a pályán, mind a lelátón. Ám a szombat délutáni Szpari meccsre kilátogatók biztosan nem fáztak volna, ha a hőmérő egy pár fokkal kevesebbet mutatott volna.
Ugyanis már maga a mérkőzés is meglehetősen nagy iramban kezdődött. Kiskapusi, illetve a legutóbbi hazai mérkőzésen kétszer is eredményes Karkusz is rendszerint ott termett, ahol éppen szükség volt rá.
Ám a hazaiak sajnos rögtön az elején ismételten hátrányba kerültek. E szomorú esemény a 7. percben következett be. Egy védelmi hibát követően Nyerges szép labdát adott Györöknek, aki egy mozdulattal kicselezte Szabót és már a hálóban is volt a labda: 0-1.
A piros-kékek azonban hitüket és erejüket sem veszítették el. Akadt is dolga ezután rendesen Kövesefalvinak, hiszen a hazaiak sorra rohamozták a vendégek hálóját.
De mintha a szerencse is elpártolt volna a házigazda Nyírségtől, hiszen sorra rúgták a kapufákat. Ráadásul úgy tűnt, hogy a játékvezető egymagában nagyobb erőt képvisel, mint az ellenfél 11 játékosa. Ez akkor mutatkozott meg igazán, amikor szó szerint kézzel-lábbal küzdöttek a vendégek, hogy a 3 pontot megszerezzék. Kalmárnak azonban egyetlen sípszava nem volt. Egyszer-kétszer ugyan a szájához emelte a sípot, ám azon nyomban meg is gondolta magát és "tovább"-ot intett. Döbbenet!
Továbbá az is nehezítette a Szparit, hogy az első játékrész felénél Szatke lekérezkedett a pályáról. A még nem teljesen egészséges játékost Laskai váltotta a pályán.
A magukat bebiztosító vendégeknek persze nem égett a lábuk alatt a talaj. Ennek megfelelően Kövesfalvi sem kapkodta el a kirúgást a kapuból. Miután a hálóőr már több alkalommal is "eljátszotta" ezt a jelenetet, a mérkőzés-irányító - időhúzásért - sárga lappal jutalmazta.
A vendég mezőnyjátékosok is megpróbálkoztak ilyen-olyan módszerrel, hogy visszavegyenek a tempóból. Egy-egy játékos olyan "szép" esést mutatott be, hogy eleinte a játékvezető is hitt a szemének. Kőhalmi esését azonban már nem tolerálta, így műesését sárga lappal "értékelte". Vajon ezúttal igaza volt? Megoszlanak a vélemények, ugyanis ez - hogy, hogy - nem kérdéses szituációban történt. Ment is a vita, hogy 11-es volt-e vagy sem. Döntés viszont nem született, mivel jöttek az újabb és újabb helyzetek.
Fordulásnál azonban még mindig előnyben voltak a vendégek. A nyírségiek mintha csak ekkor döbbentek volna rá, hogy valóban egy gólos lemaradásuk van a rákopalotaiakkal szemben, így a következő 45 percet már hazai mezőfölény jellemezte. Szebbnél szebb helyzeteket alakítottunk ki, a "befejezés" azonban minden esetben a kapu mellett suhant el.
Sajnos Szabó II. is kiintegetett mesterének a pályáról. Kis Károly pedig értelmezve a jeleket, Bardi Gábort küldte hadba a középpályás helyett. Pedig már megörültek a nyírségiek, hogy a régóta - sérülés miatt - nélkülözött játékos visszatér közéjük, hiszen a remek labdarúgó csavart labdáival ezúttal is többször veszélyeztette a vendégek kapuját.
Bardi beugrásával tehát újabb csatár a pályán. Nem sokkal ezután Mészöly Géza - a REAC kapitánya - is "megforgatta" játékosállományát: Burzi helyett Werle jött be, Nyergest pedig Szabó László váltotta fel.
A frissítésből azonban nem igazán profitáltak a vendégek. Nem úgy a hazaiak! A 85. percben ugyanis Túróczi - szokás szerint - végezte a sarokrúgást, amit Bardi tökéletesen a vendégkapuba bólintott: 1-1.
Most kellene egy kicsit belehúzni! - hallatszott a tribün bíztatása.
Úgy tűnt, mindkét csapat észbe kapott, hiszen egymás ellen rohamoztak. A mérkőzés hajrájában Kocsis már Isten tudja, hányadik kapufáját rúgta, illetve hányszor suhant el a kapu mellett Csernyijenko fejese.
A küzdelemből már csak egyetlen perc volt hátra, amikor Lendvai nem a megfelelő szavakkal illette Kalmárt, aki a játékos fejét egy piros lappal "simogatta meg". Ezután már duplán érthető volt, hogy a vendégek sürgették a játékvezetőt, hogy vessen már végre véget a mérkőzésnek. Ám az 2 perces "túlórát" írt ki a pályán lévők számára.
Már-már mindenki elkönyvelte a döntetlent és örült, hogy a végén legalább egy pontot itthon tudunk tartani. Ekkor jött derült égből a villámcsapás: a játékvezető Kádár megmozdulását Szabóval szemben szabálytalannal vélte, és a 11-es pontra mutatva egyértelművé tette, hogy a "bűntett" már a kritikus körön belül történt.
A bűntetőre a csereként beállt Potemkin jelentkezett.
Kivédi, kivédi! - hallatszott a Szpari oldaláról. És lám! Szabó Attila bravúros mozdulattal megmentette csapatát attól, hogy ismételten megérezzék a vereség ízét.
Sőt, ami még fontosabb, hogy 2, igen kettő pontot is mentett a piros-kékek számára. Bravó!
