Deme, a profizmusról
- Érdekes dolog a profi sport, hiszen kevesen vágnak bele úgy a labdarúgásba, vagy bármely más sportágba, hogy majdan ebből fognak megélni. Ebbe csak úgy belesodródik az ember. Amikor gyerekként elkezdtem focizni, csak a szép és a jó oldalát láttam a labdarúgásnak. Ma, amikor ez a kenyérkeresetem, bizony látom azt is, amit gyerekként el sem tudtam volna képzelni. Ettől függetlenül a felfogásom a játék iránt nem változott meg, ugyan úgy imádok focizni, mint gyerekként, az, hogy ezért pénzt is kapok, csak plusz motiváció – mondta Imre.
- Profiként nyilván megváltozott a győzelemhez fűződő viszonyod is.
- Én a mai napig játéknak fogom fel a futballt. Felelősségteljes és kőkemény játék, ahol követelnek. Na de hol nem követelnek?! Mindig mondom magamnak, annak ellenére, hogy vannak sötét oldalai is egy profi karriernek – gondolok itt elsősorban arra, hogy előfordul, hogy hónapokig nem kapsz pénzt és akkor is meg kell felelni, a nézők nem érezhetik rajtad, ráadásul, ha nem jön az eredmény, véleményt nyilvánítanak -, ennek ellenére szerencsés embernek érzem magam, hiszen abból élek, amit imádok. Ezt nagyon meg kell becsülni!
- A kudarcot hogy’ éled meg?
- A kudarcot minden ember másként éli meg, én például nagyon nehezen. Sőt, azt is, ha nyer a csapat, de én nem játszottam jól. Ilyenkor nem alszom, sokáig jár az agyam, hogy mit és hogyan kellett volna csinálni. Egy igazi sportember nem szeret veszíteni, nehéz elismerni, hogy most a másik volt a jobb. Van úgy, hogy a következő meccsig eltart amíg feldolgozok egy-egy vereséget.
Forrás: www.sportandmedia.com
