Még ez a hét, aztán...
- A felkészülés kezdetekor beszéltük meg a fiúkkal, hogy ezt a hetet még kivárjuk, illetve péntekig kitartunk. Addig adunk időt a város vezetőinek, akik korábban megígérték a támogatást. Amennyiben péntekig nem utalják át a régen megígért összeget, akkor nagy baj lesz. Úgy tudni, hogy közel 80 millió a klub, a csapat tartozása, de amit mi, játékosok várunk, az messze nem ekkora összeg, ráadásul az is több részletben érkezne. A fizetésünkről van, amiből meg kellene élnünk. Nekem hat és fél hónappal, de például a családos Kemény Józsinak nyolc hónappal tartoznak. Ha tudnánk biztosan, hogy megjön a pénz. Viszont ha nem érkezik meg, akkor nem tudjuk vállalni a munkát, a kézilabdát, mert az azt jelentené, hogy nem kellünk! Pedig mi keményen dolgoztunk eddig, betartottuk a játékszabályokat, korrektek vagyunk. Péntekig várunk, aztán nincs tovább. Csak az a baj, hogy ilyenkor, július végén alig van már lehetősége egy kézilabdázónak, így én sem tudom, hogy mi lesz a sorsom. Szeretnék itt játszani, de ez nem rajtam múlik - kesergett Szalafai Gábor, a Dunaferr SE jobbszélsője.
Forrás: www.sportandmedia.com
