Örök emlékek a mesterhármasok
- Milyen szerepet tölt be a Fradi az életedben?
- Második otthonomnak mondhatom. Mindig örömmel jöttem ide edzeni.
- Sokat adtál a szurkolóknak. Te mit kaptál tőlük?
- Rengeteg szeretetet kaptam tőlük. Minden meccsen kiabálták a nevem, ez nagyon fog hiányozni.
- A Pápa elleni meccs után azt mondtad, a rossz emlékek elégnek, a jók ragyognak. A rivális csapatok szurkolóira is igaz ez?
- Mindig emlékezetes marad számomra az Újpest elleni 5-0-s győzelem, amelyen debütáltam. Ugyanakkor fájdalom, hogy az utóbbi években nem sikerült jól szerepelnünk a lila-fehérek ellen.
- Fiatal korodban hasonló karriert álmodtál meg magadnak, mint amilyet sikerült elérned?
- Nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. Bajnok vagyok, kupagyőztes, szuperkupa-győztes, a Portóval is sikerült portugál bajnoki címet szereznem és szuperkupát nyernem.
- Válogatott?
- Apránként tűztem ki a célokat. Először szerettem volna egyszeres, majd 25-szörös, 50-szeres válogatott lenni, végül 58-ig meg sem álltam.
- Mely edzőidre gondolsz vissza szívesen?
- Sok tapasztalt mester keze alatt dolgoztam és mindenkitől tanultam ezt-azt. A legszívesebben viszont Nyilasi Tiborra gondolok, aki fiatalként betett a Fradiban és bízott bennem. Máig tartjuk a kapcsolatot, második apámként tekintek rá.
- Legemlékezetesebb mérkőzéseid?
- Sok ilyen van, de talán azok a találkozók emelkednek ki, amelyeken mesterhármast sikerült elérnem. Ilyen például a Vác elleni kupadöntő, vagy a Győr elleni kiütéses győzelem, illetve egy Vasas elleni siker.
- Kikkel szerettél leginkább egy csapatban játszani pályafutásod során?
- Détári Lajos kívánkozik a sor élére. Ő egy fantasztikus labdarúgó, vele élmény volt egy csapatban szerepelni. Külföldről a portói időszakomból Vítor Baiát, Jorge Costát, Aloísiót és Domingost emelném ki.
- Van hiányérzeted, hogy kimaradtál a klub egyik legnagyobb sikeréből, a BL-szereplésből?
- Ez az egyetlen dolog, amit nagyon sajnálok. Ám ugyanakkor a Portóval sikerült a Bajnokok Ligájában szerepelni.
- Szép emlékek maradtak meg benned Portóról?
- Boldog vagyok, hogy odáig eljutottam. Fiatalon kikerültem egy világhírű csapathoz, egy remek szakember, Sir Bobby Robson kezei alá. Jól ment a játék, szerettek az emberek.
- Ám jött egy keresztszalag-szakadás. Melyiket volt nehezebb megemészteni, a portói sérülést, amely miatt nem vitt el a Barcelona, vagy a Békéscsaba ellenit, amely majdnem a pályafutásod végét jelentette?
- Mind a kettőt nagyon nehezen viseltem. Portugáliában 23 évesen kellett megbirkóznom a helyzettel, ráadásul kirobbanó formában voltam. Nagyon rosszkor jött az a sérülés. Idehaza az NB II-ben már körvonalazódott, hogy a Fradi visszajut az élvonalba és a csabaiak ellen belementem egy olyan szituációba, amibe nem kellett volna. Nagyon csalódott voltam, de a feleségem tartotta bennem a lelket. Megbeszéltük, hogy együtt átvészeljük a kényszerpihenőt, úgyhogy neki is köszönhetem, hogy most klubrekorder lettem a Ferencvárosban.
Forrás: www.sportandmedia.com
