Tehetetlen volt a kapitány
„3-4 napot ki kellett hagynom, de mostanra meggyógyultam, hétfő óta már együtt készülök a többiekkel. A Diósgyőr elleni meccsen tehetetlennek érzetem magam a lelátón, nem volt jó érzés, hogy szenvedtünk és nem tudtunk gólt rúgni. Nem ment igazán a játék, nem játszottunk jól. A szünetben azt mondtam az ismerőseimnek, hogy ha sikerülne gólt szereznünk, akkor megfordítanánk a meccset. Hála istennek időben jött Laczkó Zsolt fejese, ami lelki erőt adott és a gátlások is felszabadultak a csapatban, amely ezután elkezdett futballozni. Ha csak az eredményt nézzük, akkor mondhatjuk, hogy sima volt, de nem ez az igazság. Az első tétmeccs általában minden csapatnál döcögősebb, a pálya is mély volt, játszani nem igazán lehetett rajta. Viszont ez feküdt a Diósgyőrnek, mert ők védekezésre rendezkedtek be, nekünk pedig nehéz volt ellenük játszanunk, hiszen visszahúzódtak a saját térfelükre és a kontrákra apelláltak. Már a meccs előtt is tudtuk ezeket a dolgokat és mindenki azt mondogatta, hogy mindegy, hogy hogyan, csak nyerjen a csapat. Ez végül, ha nem is könnyen, de sikerült és ez a lényeg. Vasárnap Pápára megyünk, az sem lesz egyszerű meccs, hiszen a hazaiak bizonyították az ősszel, hogy újonc létükre nem rossz csapat, nem véletlenül vannak a középmezőnyben. Talán azért lesz némiképp jobb a helyzet, mert ők is játszó csapat, mint mi és biztos, hogy nem állnak be foggal-körömmel védekezni. Ha mi tudjuk játszani a saját játékunkat, akkor ki kell jönnie, hogy mind egyénileg, mind pedig csapatban jobbak vagyunk. Egészségileg nem lesz akadálya annak, hogy én is keretben legyek, mindent meg is teszek ezért, azután majd kiderül, hogy kapok-e lehetőséget."
Forrás: www.sportandmedia.com
