Berki Krisztián: „Nagyon szorítok Vajda Attilának és Kozmann Gyurinak”
- Követem az eseményeket, általában reggel, vagy este tudok leülni a tv elé, de ha úton vagyok akkor mindig hallgatom a rádióközvetítéseket. Fáj a szívem, hogy nem jutottam ki, de ezen már nem tudok változtatni. Nagyon sajnálom, hogy nem olyan a szereplésünk, ahogyan azt előzetesen elképzeltük, de abban biztos vagyok, hogy fogunk aranyat nyerni, és reményeim szerint nem is egyet. Nagyon szorítok a kajak-kenusoknak, személyes jó viszonyom miatt közülük kiemelten is a kenus Vajda Attilának. Valamint Kozmann Gyuri hatalmas lelkiereje miatt is igazán megérdemelné a sikert, de a többiek is biztató formát mutattak az előfutamok során. Az olimpia legnagyobb alakja kétségkívül a 8 aranyig jutó Michael Phelps, de emellett megdöbbentett még a kínai sportolók hegemóniája. Tudtuk, hogy jók lesznek, például a tornában számítottam rá, hogy tarolni fognak, de már olyan sportágakban is nyerni tudtak, ahol korábban sehol sem jegyezték őket.
Ha jól tudom, akkor eredetileg úgy volt, hogy személyesen is ellátogatsz a kínai fővárosba.
- A Magyar Olimpiai Bizottság hívott meg Pekingbe, de kisebb sérülésem miatt sajnos mégsem tudtam elrepülni a játékokra. Hál ' istennek azóta már rendbe jöttem, és folytatni tudtam az edzéseket. Az idén még lesznek Világ Kupa-fordulók, így most azokra készülök. Elég anyagerős a gyakorlatom, a mezőnyben az egyik legerősebb, de majd a jövő év elején meglátom, hogy kell-e újítanom, változtatnom az új szezonra.
Gondolom láttad a lólengés fináléját. Mit gondolsz, mire lettél volna képes, ha a fura szabályok nem fosztanak meg az indulás lehetőségétől?
- Nem mondhatnám, hogy egy magas színvonalú döntő volt, mindhárom érmes tornász hibázott a gyakorlata során, egyikük sem mutatott be tiszta produkciót. Az nem tudom, hogy a hazai pálya előnyét élvező kínai aranyérmest megelőztem volna-e, de az ezüstérmes horvát az EB-n, míg a harmadik brit tornász a VB-n végzett mögöttem. Egy jó gyakorlattal biztosan dobogón végezhettem volna.
Nem szeretnék a zsebedben turkálni, de egzisztenciálisan hogyan befolyásolta az életedet a játékoktól való távolmaradásod?
- Egyéni szponzorom nincsen, így gyakorlatilag a dicsőségen túl semennyire. Hiszen azt azért nem tudnám kijelenteni, hogy az aranyérem biztosan az enyém lett volna, pedig az elsőségért kapott 20 millió forint sokat lendített volna az életemen. Bosszant, hogy egy ilyen rossz a tornasport kvalifikációs rendszere, hogy Európa-bajnokként, VB-ezüstérmesként sem lehettem ott Pekingben. Igaz Londonban azért annyi könnyebbség már lesz, hogy szerenként a világbajnoki érmesek kvótához jutnak.
Milyennek ítéled meg a magyar tornasport jelenét, jövőjét?
- Mint általában a magyar sportban, így nálunk is az anyagi nehézségek jelentik a legnagyobb problémát. Akinek nincs nemzetközi eredménye, az egy peták támogatást sem kap, úgy meg nagyon nehéz edzeni. Egyre kevesebben vagyunk, mint ahogy edzőből sincs elég, aki nem megy el külföldre dolgozni, azt sem fizetik meg. Ha a nevelőedzőket nézzük, ők jó esetben is 20 gyerekkel foglalkoznak egyszerre, ami korántsem ideális állapot. Ennyi fiatalra nem lehet kellően összpontosítani, külföldön hat tornászpalántára jut egy tréner. Amíg ezekben a dolgokban nem lesz változás, nagyon nehéz lesz tartani a lépést a világgal.
Cs. Z./SLM
