Bírják, de már várják a végét
int később azért kiderült, ennek nem csak az volt az oka, hogy a tapolcai tábor területén alig van valahol térerő, hanem az is: Kovács Mihály telefonja egyszerűen felmondta a szolgálatot, a mester pedig ma szakított időt egy újabb beszerzésére az egyik közeli bevásárlóközpontban.
Ami azonban ennél sokkal fontosabb: egészségesen, komolyabb sérülés nélkül folyik a munka a bázison. Álmatlanságra nem igen panaszkodnak a fiúk, alaposan megdolgoztatja őket a tréner, akit arra kértünk, vázolja fel, hogyan telik egy nap Tapolcán.
- Reggel hét óra után nem sokkal már a közeli dombnak felfelé fut a társaság - kezdte Kovács Mihály. - Valamivel korábban én már biciklivel elindulok a magaslatra, ám egy idő után tolnom kell a kerékpárt, ennyit a szintkülönbség érzékeltetésre. Oda-vissza körülbelül öt kilométert tesznek meg a srácok, és be kell valljam, teljesen elégedett vagyok a hozzáállásukkal. Igaz ez az újakra is, valamennyien maximális erőbedobással készülnek. A hegyi futást és a reggelit követően délelőtt 10-től Tapolcán a helyi sportcsarnokban edzünk, illetve általában konditermi erősítéssel indul a délelőtt, majd következik a labdás tréning. Az ebéd utáni csendes pihenőre nem igen kell noszogtatni a játékosokat, este hattól aztán újra a közeli Tapolcára utazunk, és teremben folytatjuk a munkát. Fél tizenegykor van takarodó, előtte lehet tévézni, olvasni, beszélgetni, de utána mindenkinek a szobájában kell tartózkodnia. Csak kellemes benyomásokról tudok beszámolni, valamennyi csapattag zokszó nélkül végzi a kirótt feladatokat, bár azt azért látom én is, hogy most nagyon fáradtak, a minap éppen ezért az egyik edzés helyett felkerestünk egy wellness-központot, ahol szaunázhattak a fiúk, és alapos gyúrást is kaptak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem várják már a végét a fiúk, de előtte azért van még munka bőven. Holnap, szerdán például a bajnok Veszprém ellen játszunk edzőmeccset, remélem, hogy jó kis mérkőzést vívunk ellenük.
Forrás:tt/dkse.hu/SLM
