Ha nincs szükség a magyar élsportra, ki kell mondani! - Sport
Reálisan tervezhető pekingi olimpiai aranyérmek és hatalmas gondok egyaránt szóba jöttek a Magyar Olimpiai Bizottság ügyvezető igazgatójával, Molnár Zoltánnal folytatott újévi beszélgetésen.
- Amikor végiggondolom a 2006-ban történt, magyar vonatkozású sportesemények sorát, természetesen elsősorban a kajak-kenu válogatott parádés szereplése jut eszembe - így Molnár Zoltán. - Példaértékű, amit ebben a sportágban immár sok év óta végeznek. A riválisokat sokkoló eredménylistájuk alapján joggal tervezhetünk majdani pekingi szereplésükkel kapcsolatosan is aranyérmeket, ami nagyon jó érzés. Ugyancsak szívmelengető, amit Sydney és Athén egyéni párbajtőrvívó bajnoknője, Nagy Tímea véghezvisz. Már eddig is páratlan eredménylistáját tavaly az egyéni világbajnoki cím elnyerésével erősítette. A pozitívumok között kell még említenem az összes korosztályban forradalmat véghez vitt cselgáncsozókat és az öttusázók hagyományosan jó, élvonalbeli szereplését is. Ám ezzel már el is érkeztünk a negatív oldalhoz.
- Nem igazságtalan egy kicsit, hiszen például az úszók Európa-bajnoki címeket és dobogós helyezéseket produkáltak?
- Való igaz, Cseh László mellett Gyurta Dániel ismét bizonyította kivételes képességeit, de hol van ez Szöul négy-, Barcelona öt- és Atlanta három aranyérméhez! Sydneyben már csak egy első helyünk lett, Athénban be kellett érnünk egyetlen bronzéremmel. Az évek óta várt generációváltás pedig egyre csak késik.
- Azért a hagyományos magyar virtusban eddig mindig lehetett bízni...
- Ez nem megy a végtelenségig, miközben a rendelkezésre álló anyagiak egyre fogynak. Athén előtt, 2003-ban még 2,3 milliárd forint jutott az olimpiai felkészülésre, jelenleg 1,4 és 1,5 milliárd forint között ingadoznak a naponta változó ígéretek. Közben szerte a világban iszonyatos erőket mozgatnak meg az egyre nehezebben kiharcolható sikerekért. Csak egy példát említenék: Angliában csak az evezős szövetség 4,2 milliárd forintból gazdálkodhat 2007-ben, s akkor még nem beszéltem az atlétikáról és más, kiemelten támogatott sportágaikról.
- Az egyre csökkenő pénzügyi feltételek mellett a magyar olimpiai mozgalomnak 2006-ban más, rendkívüli nehézségekkel is meg kellett küzdenie.
- Mindenki tudja, a politika milyen mélységekig igyekezett befolyásolni a Magyar Olimpiai Bizottság életét, tevékenységét. Ezek a sebek bizony nem egyik pillanatról a másikra hegednek be. Örömömre a bölcsesség és az összefogás meghozta a várt eredményt. Nagyon jó lenne, ha a sportot egyszer s mindenkorra függetlenítenék a politikától, s a sokadik szavazási procedúra helyett inkább a valós, égető gondokkal foglalkozhatnánk.
- Amelyekből 2007-ben is bőven ígérkezik...
- A magyar sport alapvetően rossz irányba halad. Két éve még minisztériuma volt, mára egy minisztériumban főosztállyá zsugorították. Pedig a magyar sportnak az előző évszázad húszas éveitől mindig legalább önálló hivatala volt. Évtizedek óta arról mesélnek az aktuális vezetők, hogy az iskolai testnevelési órák számát növelni kell, mára viszont - a sportról való döbbenetesen felelőtlen gondolkodás következtében - minden ellenkező előjellel történik. Így fordulhat elő, hogy az ország sportéletében pótolhatatlan, a javában zajló teljes felújítás közben az Országos Sportegészségügyi Intézet (ismertebb nevén a Sportkórház) bezárása is szóba kerülhet.
- A január ötödikére összehívott MOB értekezlettől mit várnak?
- Szeretnénk tisztán látni és láttatni. A sportági vezetők most elmondhatják, mibe kerül az, hogy legjobbjaink egyáltalán megragadhassák az esélyt az olimpiai részvételre. A legfontosabbnak ugyanis azt tartom, hogy a döntési helyzetben lévők kristálytisztán lássák: az, hogy kik képviselik majd Magyarországot a 2008-as pekingi olimpián, az idén, 2007-ben eldől! S nem is november-decemberben, hanem számos sportágban már az év első felében. A MOB szándékai megalapozottak - jó példa erre a huszonhat éve nem volt jó, téli olimpiai szereplés, amit csak több éves, szisztematikus előkészítéssel lehetett egyáltalán remélni. Most az utolsó percekben vagyunk Pekinget illetően. Január 5-e nagyban segíti majd a tisztánlátást. A tények ismeretében felelős döntéseket kell majd hozni. Ha pedig nincs szükség a világhírnevet folyamatosan biztosító magyar élsportra, akkor azt is ki kell mondania valakinek.
(Forrás: www.sportforum.hu)
Ha nincs szükség a magyar élsportra, ki kell mondani! - Sport - Szóljon hozzá
- Amikor végiggondolom a 2006-ban történt, magyar vonatkozású sportesemények sorát, természetesen elsősorban a kajak-kenu válogatott parádés szereplése jut eszembe - így Molnár Zoltán. - Példaértékű, amit ebben a sportágban immár sok év óta végeznek. A riválisokat sokkoló eredménylistájuk alapján joggal tervezhetünk majdani pekingi szereplésükkel kapcsolatosan is aranyérmeket, ami nagyon jó érzés. Ugyancsak szívmelengető, amit Sydney és Athén egyéni párbajtőrvívó bajnoknője, Nagy Tímea véghezvisz. Már eddig is páratlan eredménylistáját tavaly az egyéni világbajnoki cím elnyerésével erősítette. A pozitívumok között kell még említenem az összes korosztályban forradalmat véghez vitt cselgáncsozókat és az öttusázók hagyományosan jó, élvonalbeli szereplését is. Ám ezzel már el is érkeztünk a negatív oldalhoz.
- Nem igazságtalan egy kicsit, hiszen például az úszók Európa-bajnoki címeket és dobogós helyezéseket produkáltak?
- Való igaz, Cseh László mellett Gyurta Dániel ismét bizonyította kivételes képességeit, de hol van ez Szöul négy-, Barcelona öt- és Atlanta három aranyérméhez! Sydneyben már csak egy első helyünk lett, Athénban be kellett érnünk egyetlen bronzéremmel. Az évek óta várt generációváltás pedig egyre csak késik.
- Azért a hagyományos magyar virtusban eddig mindig lehetett bízni...
- Ez nem megy a végtelenségig, miközben a rendelkezésre álló anyagiak egyre fogynak. Athén előtt, 2003-ban még 2,3 milliárd forint jutott az olimpiai felkészülésre, jelenleg 1,4 és 1,5 milliárd forint között ingadoznak a naponta változó ígéretek. Közben szerte a világban iszonyatos erőket mozgatnak meg az egyre nehezebben kiharcolható sikerekért. Csak egy példát említenék: Angliában csak az evezős szövetség 4,2 milliárd forintból gazdálkodhat 2007-ben, s akkor még nem beszéltem az atlétikáról és más, kiemelten támogatott sportágaikról.
- Az egyre csökkenő pénzügyi feltételek mellett a magyar olimpiai mozgalomnak 2006-ban más, rendkívüli nehézségekkel is meg kellett küzdenie.
- Mindenki tudja, a politika milyen mélységekig igyekezett befolyásolni a Magyar Olimpiai Bizottság életét, tevékenységét. Ezek a sebek bizony nem egyik pillanatról a másikra hegednek be. Örömömre a bölcsesség és az összefogás meghozta a várt eredményt. Nagyon jó lenne, ha a sportot egyszer s mindenkorra függetlenítenék a politikától, s a sokadik szavazási procedúra helyett inkább a valós, égető gondokkal foglalkozhatnánk.
- Amelyekből 2007-ben is bőven ígérkezik...
- A magyar sport alapvetően rossz irányba halad. Két éve még minisztériuma volt, mára egy minisztériumban főosztállyá zsugorították. Pedig a magyar sportnak az előző évszázad húszas éveitől mindig legalább önálló hivatala volt. Évtizedek óta arról mesélnek az aktuális vezetők, hogy az iskolai testnevelési órák számát növelni kell, mára viszont - a sportról való döbbenetesen felelőtlen gondolkodás következtében - minden ellenkező előjellel történik. Így fordulhat elő, hogy az ország sportéletében pótolhatatlan, a javában zajló teljes felújítás közben az Országos Sportegészségügyi Intézet (ismertebb nevén a Sportkórház) bezárása is szóba kerülhet.
- A január ötödikére összehívott MOB értekezlettől mit várnak?
- Szeretnénk tisztán látni és láttatni. A sportági vezetők most elmondhatják, mibe kerül az, hogy legjobbjaink egyáltalán megragadhassák az esélyt az olimpiai részvételre. A legfontosabbnak ugyanis azt tartom, hogy a döntési helyzetben lévők kristálytisztán lássák: az, hogy kik képviselik majd Magyarországot a 2008-as pekingi olimpián, az idén, 2007-ben eldől! S nem is november-decemberben, hanem számos sportágban már az év első felében. A MOB szándékai megalapozottak - jó példa erre a huszonhat éve nem volt jó, téli olimpiai szereplés, amit csak több éves, szisztematikus előkészítéssel lehetett egyáltalán remélni. Most az utolsó percekben vagyunk Pekinget illetően. Január 5-e nagyban segíti majd a tisztánlátást. A tények ismeretében felelős döntéseket kell majd hozni. Ha pedig nincs szükség a világhírnevet folyamatosan biztosító magyar élsportra, akkor azt is ki kell mondania valakinek.
(Forrás: www.sportforum.hu)
Ha nincs szükség a magyar élsportra, ki kell mondani! - Sport - Szóljon hozzá
