Hemingway: Tamáskodom Tamás
Csapatunk tegnap a Farul Constanza ellen játszott döntetlent a VI. Belek Kupában. Egy nap múlva játsszuk utolsó csoport mérkőzésünket a tadzsikok ellen. Ott dől el helyezésünk. Jobb lett volna nyerni, de helyzet kihasználásunk gyenge volt egy jól védekező ellenfél ellen. A csapat kezd összeállni, és az erőfeszítésre nem lehet panasz. Mindenki keményen dolgozik a tengeren és a szárazföldön egyaránt. Nagyon szerettek volna nyerni. Sajnos az ellenfél is. Legközelebb.
Pár nappal ezelőtt olvastam Prof. Dr. Sárközy Tamás cikkét a magyar labdarúgásról. Mielőtt szólnék a cikkről, csak egy pár szót arról, ki is Sárközy Úr. Jogász, professzor, a modern magyar üzleti jog apja, és kétségen kívül az egyik leghumorosabb ember Budapesten. Ráadásul ellentétben sokakkal, akik a magyar futballról írnak, Sárközy dr. valóban szereti a futballt. A cikk lényege az, hogy Magyarországon csak amatőr szinten szabadna csapatokat működtetni. Szerinte ez oldaná meg a magyar futball anyagi és erkölcsi problémáit. Nem értek egyet.
Ugyan én inkább a problémák megoldásával és nem a múlt bűneivel szeretek foglakozni, az elmúlt 20+ év megér egy pár sort, ha az illetékesek mea maxima culpájára nem is számíthatunk. Szóval az állam nagyjából kivonult a sportból a rendszerváltás után de az illúziót, hogy a hazai és nemzetközi élsport továbbra is az addig megszokott szinten tud majd szerepelni, de most már pénz nélkül, továbbra is dédelgették. Ráadásul a néppel el lett hitetve, hogy különböző trükkös mutatványokkal a magyar futball továbbra is eredményes maradhat. Jöttek a hazug 'befektetők', a tolvaj ügyvezetők és a többi figurák, akik mindig megjelennek, amikor halotti tort tartanak és ingyen van a bor és a kolbász. Megjelentek a hivatásos síró asszonyok is.
Közben persze az állam, meg a focirajongó üzletemberek néha pénzt is tettek ebbe a siralmas vállalkozásba, amit a fent említett karakterek gyorsan el is loptak vagy elszórtak nevetséges butasággal. Mert hogy legtöbbjük még buta is volt. Eddig a régi idők mozija. Szerencsére egy pár éve megjelentek azok a focit szerető vállalkozók, akik amellett hogy hajlandóak a focira áldozni SAJÁT, mondom SAJÁT pénzükből elkezdték felépíteni néha egyedül, néha másokkal, megint máskor pedig lokálpatrióta önkormányzatokkal összefogva azt a klubmodellt, ami a jövő magyar labdarúgás záloga lehet. A Várszegik, a Szimák, a Nagyok, a Tarsolyok, a Nemesek - és meg sorolhatnám tovább a neveket - nem temetni, hanem építeni jöttek.
Merre tovább? A profi futballra Magyarországon is szükség van. Persze a Professzor Úrnak teljesen igaza van, hogy sok minden nincs a helyén. Meg kell győznünk a mostani hatalmakat, hogy stadionokat és pályákat építeni és nem lebontani kell. Meg kell győznünk a népet, hogy tisztességesek vagyunk, nem lopunk - nem hazudunk - és minden fillérrel, amivel az állam vagy a szurkolók támogatják a működő utánpótlás akadémiákat, el fogunk számolni. Meg kell győznünk a multikat és a nagy hazai vállalatokat, hogy ismét jó üzlet és hazafias, nemes ügy a magyar focit támogatni. Meg kell győznünk a szurkolókat, hogy érdemes ismét meccsekre járni. És akkor biztosak lehetünk, hogy Sárközy dr. is boldogan meggyőzhető lesz.
A mielőbbi viszontlátásig baráti üdvözlettel, George F. Hemıngway
Forrás:www.pepsifoci.hu
Pár nappal ezelőtt olvastam Prof. Dr. Sárközy Tamás cikkét a magyar labdarúgásról. Mielőtt szólnék a cikkről, csak egy pár szót arról, ki is Sárközy Úr. Jogász, professzor, a modern magyar üzleti jog apja, és kétségen kívül az egyik leghumorosabb ember Budapesten. Ráadásul ellentétben sokakkal, akik a magyar futballról írnak, Sárközy dr. valóban szereti a futballt. A cikk lényege az, hogy Magyarországon csak amatőr szinten szabadna csapatokat működtetni. Szerinte ez oldaná meg a magyar futball anyagi és erkölcsi problémáit. Nem értek egyet.
Ugyan én inkább a problémák megoldásával és nem a múlt bűneivel szeretek foglakozni, az elmúlt 20+ év megér egy pár sort, ha az illetékesek mea maxima culpájára nem is számíthatunk. Szóval az állam nagyjából kivonult a sportból a rendszerváltás után de az illúziót, hogy a hazai és nemzetközi élsport továbbra is az addig megszokott szinten tud majd szerepelni, de most már pénz nélkül, továbbra is dédelgették. Ráadásul a néppel el lett hitetve, hogy különböző trükkös mutatványokkal a magyar futball továbbra is eredményes maradhat. Jöttek a hazug 'befektetők', a tolvaj ügyvezetők és a többi figurák, akik mindig megjelennek, amikor halotti tort tartanak és ingyen van a bor és a kolbász. Megjelentek a hivatásos síró asszonyok is.
Közben persze az állam, meg a focirajongó üzletemberek néha pénzt is tettek ebbe a siralmas vállalkozásba, amit a fent említett karakterek gyorsan el is loptak vagy elszórtak nevetséges butasággal. Mert hogy legtöbbjük még buta is volt. Eddig a régi idők mozija. Szerencsére egy pár éve megjelentek azok a focit szerető vállalkozók, akik amellett hogy hajlandóak a focira áldozni SAJÁT, mondom SAJÁT pénzükből elkezdték felépíteni néha egyedül, néha másokkal, megint máskor pedig lokálpatrióta önkormányzatokkal összefogva azt a klubmodellt, ami a jövő magyar labdarúgás záloga lehet. A Várszegik, a Szimák, a Nagyok, a Tarsolyok, a Nemesek - és meg sorolhatnám tovább a neveket - nem temetni, hanem építeni jöttek.
Merre tovább? A profi futballra Magyarországon is szükség van. Persze a Professzor Úrnak teljesen igaza van, hogy sok minden nincs a helyén. Meg kell győznünk a mostani hatalmakat, hogy stadionokat és pályákat építeni és nem lebontani kell. Meg kell győznünk a népet, hogy tisztességesek vagyunk, nem lopunk - nem hazudunk - és minden fillérrel, amivel az állam vagy a szurkolók támogatják a működő utánpótlás akadémiákat, el fogunk számolni. Meg kell győznünk a multikat és a nagy hazai vállalatokat, hogy ismét jó üzlet és hazafias, nemes ügy a magyar focit támogatni. Meg kell győznünk a szurkolókat, hogy érdemes ismét meccsekre járni. És akkor biztosak lehetünk, hogy Sárközy dr. is boldogan meggyőzhető lesz.
A mielőbbi viszontlátásig baráti üdvözlettel, George F. Hemıngway
Forrás:www.pepsifoci.hu
