Idegenben vereség
Nagyon úgy fest, hogy Novák a győzelmet is vitte magával, amikor Nyíregyházáról Szolnokra távozott. Ez ebben a formában nem pontos, hiszen a szolnoki csapatból "igazolási ajándékként" ketten is - nevezetesen Bábik és Kádár - "3 pontot" hozhatott volna a Szparinak. Tehát 2-1, éppen úgy, ahogyan a kettejük küzdelme befejeződött, ám azzal a szépséghibával, hogy a győzelem most a Szolnok javára írható.
Pedig milyen elánnal mentek vendégségbe a nyíregyházi fiúk! A játékvezető azonban most is közbeszólt, hiszen meglehetősen egyoldalú döntéseket hozott - mondanom sem kell nem a mi javunkra. Ilyenkor felvetődik bennem a kérdés, hogy milyen lenne a mérkőzés játékvezető nélkül? Álom, édes álom!
Nos, vissza a valóságba: a mieink már korán hátrányba kerültek. Egy szép, hazai szabadrúgásból a szolnoki gárda előnyt kovácsolt magának: 1-0. A taktika változott, jöhetett a folyamatos kitámadás, de nem sok eredménnyel. Valljuk be nem igazán akadt más lehetőségünk a merész kitámadásoknál, ami továbbra is nagy veszély hordozott magában.
Ennek meg is lett a böjtje, mivel a második gólt az ellenfél csapatát erősítő Oláh - "természetesen" egy igen különös bírói ítélet következményeként - kontratámadásból szerezte: 2-0. Történt ugyanis, hogy az ellenfél kapuját ostromló vendégcsapatot a középpályán próbálták feltartóztatni, ám nem egészen szabályosan jártak el. Ez önmagában még nem főbenjáró bűn, viszont a megérdemelt megtorlás elmaradt. "No comment!"
Murphy törvénye: míg a nyíregyháziak jobbnál jobb helyzeteket dolgoztak ki, addig a Tisza-parti gárdának sikerült bebiztosítania magát.
Ez már több volt a soknál! Ez már a forróságnál is jobban bosszantotta a nyíregyházi csapatot, hát még az edzőt. A fiúk azonban megrázták magukat és a játékra koncentráltak.
Ezután a Szpari megmutatta, mit is tud valójában, így hatalmas hajrába kezdett. Egyetlen probléma volt csupán, mégpedig az idő. Kezdődött a versenyfutás az idővel. A végső győzelmet ugyan nem sikerült megszereznie a szabolcsiaknak, de Bábik még az első játékrészben visszavágott, ami mindenképpen dicséretre méltó: 2-1-re szépített a vendégcsapat. Vajon Kis Károly hogyan próbált hatni csapatára a szünetben? Nem tudni. Mindenesetre "lelkesítő szavait" siker koronázta, hiszen a második félidőben a Szpari különösen jól szerepelt, olyannyira, hogy többször is sikerült beszorítania az ellenfelet. Remek! De miért csak a meccs végén?! És hányszor szalasztottunk el kiválóan kidolgozott helyzeteket! Ugyanakkor be kell látnunk azt is, hogy a focit gólra játsszák.
A sors fintora szintén, hogy a találkozón két játékos is gólt szerzett az egykori csapata ellen.
