Jövőkép: a nagy afrikai kaland – mentőautóra hangszerelve - Sport
Ám a "flúgos futam" legsegítőkészebb, és éppen ezért fair play díjat nyert érsekvadkerti-legéndi párosa a moslek.hu csapata a zömmel ellentétben nem értékesítette terepjáróját az évente egyszer esedékes bamakói "magyar használtautó-piacon", hanem újabb hétezer kilométert megtéve négy keréken jött haza.
Ennek, és a követő cikknek megjelenése már csak rájuk, illetve az általuk (is) elmeséltekre várt, mert hát, hogy nézett volna ki ez a visszatekintő élménybeszámoló a "moslek"-ok nélkül?!
Már az első napon...
Szalaghír: Az Alsópetényi Kolomposok 2007. január 18-án hajnal 3-kor hazaérkeztek Magyarországra. A 2007-es Budapest–Bamakón a kolomp nem szól többé… – olvashatjuk ezeket a szomorú sorokat a csapat egyik tagjának és krónikásának, Zelnik Csabának a naplójában. Bár akkoriban többször beszámoltunk róla pár sorban, íme a napló további kiragadott és tanulságos részletei.
Január 13., szombat: A start felemelő érzés, óriási „feeling”. Több hónap munkájának az eredménye, hogy elindulhattunk. Kaptuk a tájékoztatást, hogy a Hír Tv óránként mutatja a startunkat (talán a település polgármesterének az indulása és hangos kolompolása hívta fel ránk a figyelmet). Ezek szerint az egyik célunk, azaz Alsópetény nevének megismertetése jó úton halad… A mai nap a 705 km-es hivatalos versenytáv helyett összesen 834 km-t tettünk meg. Az ok a sebváltómű vacakolása. (Azelőtt sose mutatkozott gond, tökéletesen ment a SsangYong márkaszervizben felkészített autó.) Délelőtt, Ausztria területén elment a hátramenet. Graz mellett letértünk a GPS által kijelölt útvonalról, hogy megnézessük a vasat. A Daewoo, Kia és SsangYong típusokat javító apró műhely gazdája kipróbálta a sebességváltót, kedvesen mosolygott (kimondatlanul is arra gondolhatott: tényleg ezzel akarunk eljutni Afrikába?), majd jó utat kívánt. Ezek után új jelszó fogalmazódott meg a csapat tagjaiban: CSAK ELŐRE MEHETÜNK, NEM FORDULUNK VISSZA!
Bajban mutatkozik meg a barát
Január 14., vasárnap: Indulás után pár órával gyanús zaj jelentkezett. A hang egyre erősödött, ekkor kezdtem el magamban imádkozni. Percek múlva elment az összes sebesség és fájdalmas fémes kattogás hallatszott. Piacenza előtt néhány km-re versenyautónk leállt a sztrádán.
Perceken belül négy versenyző csapat is megállt és segítségünkre sietett. Közöttük Bajtai Zoltán, aki kiválóan beszél olaszul. Ő szerelőt, illetve autómentőt igyekezett szerezni, majd levontattak Piacenza külterületére, egy éjjel-nappal működő szervizbe. Újabb pech gazdagította a szériánkat: a szervizcég nem volt nyitva (vasárnap ugyanis a katolikus olaszok nem dolgoznak). Ekkor még biztosak voltunk abban, hogy reggel mielőbb megszerelik járgányunkat és utána eredhetünk a mezőnynek. Mikor később a bajt otthon Magyarországon megtudták, széles drukkolótábort szereztünk. Médiaszponzorunkhoz, a Nógrád Megyei Hírlaphoz sokan betelefonáltak és felajánlották segítségüket. Volt, aki utánunk utazva szerelni akart, másvalaki pedig garantálta, hogy egy napon belül bármilyen bontott alkatrészt beszerez. Szép, lélekemelő gesztusok!
A remény hal meg utoljára
Január 15., hétfő: Biztosak voltunk abban, hogy a váltóművet megjavítják. Sajnos kiderült, hogy ők nem, legfeljebb elszállítják az autónkat. Az irodán dolgozó hölgy rengeteg szervizt felhívott, kereste a megoldást. Végül a Daewoo márkaszerviz vállalta, hogy megnézi mit lehet tenni. Már ez is sokba került...
(A Budapest–Bamako hivatalos versenyzői kártyánk és a humanitárius cél sem hatotta meg őket.) A valódi problémát csak este 6-ra állapították meg: a váltóműben tejesen szétroncsolódott a csoportkeréktengely és a nyelestengely. Forintban számolva mintegy 750 ezerért rendeltek volna hozzá alkatrészt és szerelték volna be, cirka 1 hét átfutással. A reményt viszont meghagyták, hogy másnapra kerítenek bontott cuccot. A várakozás órái rosszul teltek. Nem esett jól az étel, kivéve az otthonról hozott jóféle petényi szilvapálinka. Megrágtuk az összes alternatívát. Cirka 1500 km-t be lehet hozni, amennyiben váltott vezetéssel éjjel-nappal haladunk. Felmerült, hogy a kiadások miatt spórolásból nem mindnyájan megyünk tovább, de végül a csapatszellem döntött: négyen indultunk és vagy négyen megyünk tovább, vagy mindannyian befejezzük a versenyzést.
Finito la comedia
Január 16., kedd: A reggelitől a jó étvágyat a portán váró üzenet vette el: nem találtak bontott alkatrészt! Eljött a pillanat amikor valakinek ki kellett mondania: "fiúk, eddig tartott…" Megfizethető autómentőt kellett találni. Megszerveztük a hazaszállításunkat...
Január 17., szerda: A magyarországi és ausztriai köd miatt az autómentő délután érkezett, és a részünkre elhozott Subaruval hagytuk el Piacenzát.
2007. január 18., csütörtök: Négy rövid megállóval hajnali 3 óra tájékán az „Alsópetényi Kolomposok” csapata Budapestre érkezett. A tréler csak másnap, az itthoni szakszervizben pedig megerősítették az olaszok diagnózisát. Valószínűleg itthon sem ússzuk meg aprópénzből. Egyelőre maradjunk abban, hogy a SsangYong számára a versenyzői pályafutás befejeződött...
Forogtunk a médiában
2007. január 19., péntek: Délelőtt a csapatunk összeült. A versenyen való részvételünknek három irányelve volt: a jótékonykodás (ajándékcsomagok eljuttatása és egy mali falu, vagy törzs örökbefogadása, testvértelepüléssé történő nyilvánítása), biztonság (a versenyzők biztonsága; a „technika”, azaz versenygép célba juttatása) és a reklámérték (az érdeklődés felkeltésével szélesebb körben megismertethető Alsópetény település és Nógrád megye gazdag történelmi és kulturális öröksége, illetve a turizmusra épített jövőképe. A településreklám (Alsópetény nevének bevitele a köztudatba) terén elértünk valamit, hiszen a falu neve forgott a magyar médiában.
Megmutatjuk még mi...
Az Alsópetényi Kolomposok csapata egyhangúan úgy döntött, hogy 2008 januárjában ismét indul a nagy humanitárius transzszaharai futamon. Mivel? A szegények megMENTŐjével.
Mentőautóval szeretnének ugyanis indulni, azaz a célállomáson, Mali fővárosában adomány mentőautóval kívánják segíteni a Bamako egyik nyomortelepén létrehozott, elképesztő körülmények között működő szegények kórházát. Ezzel egyidejűleg olyan iskolát fogadnak örökbe, ahol nincsenek iskolaszerek, pedig a tanulás jelentheti a felemelkedés, az emberhez méltatlan életközegből való kitöréshez az egyetlen lehetőségét.
Zárszó helyett
Laluja Levente, a csapat "Benjáminja" diák: – Mérhetetlenül csalódott vagyok, eddigi legnagyobb élményem esett kútba, pedig mennyit készültünk rá. De majd jövőre!...
Zelnik Csaba pénztáros, krónikás és mindenes: – Hatalmas és korai csapás volt több hónap fölkészülésére, a (hiába) befektetett nem csekély anyagiakat nem is számolva. Jövőre a versenykategóriában indulunk és mentőautóval – melyet természetesen eladományozunk Afrikában – amellyel még eddig senki! A kolomp újra szólni fog!
Kis Imre tűzszerész: – Ez technikai sport, minden benne van a pakliban. A tűz megvolt bennünk, de a sebváltó olyan „pokolgép” volt, melyet nem lehetett hatástalanítani...
Laluja Imre rangidős, polgármester, csalódott lelkek gondozója: – Ha már meg kellett történnie, jobb hogy nem távolabb... Sikerült tartani a többiekben a lelket, főleg azzal, hogy ez nem a befejezés, csak a kezdet volt! "
(Forrás: www.nmedia.hu)
Szóljon hozzá fórumunkon: Jövőkép: a nagy afrikai kaland – mentőautóra hangszerelve - Sport
További híreink a Sport portálon: sport.mconet.biz
Sport linkajánló: sportlink.mconet.biz
A hír támogatója:
Minden ami Internet -> MCOnet International - Magyarország: magyarorszag.mconet.biz
