Mi újság, Leandro?
Másfél hónap távollét után "hazatért" és edzésbe állt Leandro de Almeida, a DVSC-TEVA játékosa. Picit elszokott már az itthoni körülményektől, de fokozatosan visszarázódik.
- Nem volt könnyű elérni...
- Ismeretlen számokat nem szoktam felvenni, mert még a mai napig hivogatnak a ferencvárosi drukkerek...
- És milyen érzés újra itthon?
- Ilyen hidegre nem is nagyon emlékszem. Nehezen állok át, hiszen november 20-tól január 9-ig Brazíliában voltam a családdal, s bizony ott 30-35 celsiusfokos hőség volt. Ez az edzésteljesítményemre is rányomja a bélyegét, mert sokkal fáradékonyabb vagyok és az izületeim sem engedelmeskednek úgy.
- De ahogy hallom, valaki erre egyáltalán nincs tekintettel...
- Igen, 15 hónapos Bianka nevű kislányom folyamatos törődés igényel, most is nyakamban lóg, nagyon szereti az apukáját.
- A csapatnál szinte tényként kezelik, hogy eligazolsz, már keresik az utódod. Ilyen szempontból milyen érzés együtt edzeni a társakkal?
- Nem bánnak velem másként, támogatják a törekvéseimet és én is úgy állok a dolgokhoz, ahogy korábban. Még fél évig köt szerződés a DVSC-hez, ha ezt kitöltöm, sem leszek elkenődve, hiszen jól érzem magam. Ugyanakkor 27 éves leszek, talán most van utoljára lehetőségem egy nívósabb európai bajnokságba igazolni.
- Ezzel kapcsolatban van valami fejlemény?
- Konkrét ajánlatokról nem tudok.

Leandro
- Ha választhatnál, te hova igazolnál.
- Spanyolországba, de úgy gondolom, hogy ez már csak álom marad.