Milan Pavlisics legkevésbé sem virtuális világa
A „délszláv különítmény” másik meghatározó tagjának a középpályás Milan Pavlisics tűnik. A 28 éves, 174 cm magas és 73 kg súlyú horvát játékos a bajnokságban eddig két gól rúgott, s ha nem is nyújtott mindig kiegyensúlyozott teljesítményt, jobb játéknapjain mozgása sokat sejtető volt.
A Na¹ice városában született fiatalember 9 éves korában kezdett focizni a közeli kis település csapatában, Velimirovacban. Később szülővárosa klubjába került, majd a harmadosztályú Na¹kban folytatta. Mivel tehetségesnek bizonyult, 13 évesen az NK Osijekbe hívták, ahol egész eddigi pályafutását töltötte. Az egyetlen kitérőt a Vartex Vara¾din csapata jelentette: három évet játszott a zöld-fehér együttesben.
- Általános iskolás koromban kosaraztam és kézilabdáztam, sőt három évig sakkoztam is, de a foci mindig az első helyen állt nálam. Abban az időben persze még nem gondoltam, hogy ez lesz a hivatásom, csak az évek múltával vált számomra egyre világosabbá, mennyire fontos nekem ez a sport. Amióta focizom két poszton fordultam meg: csatárként kezdtem, s egészen 21-22 éves koromig elöl játszottam, s csak ezután kerültem hátrébb, középpályásnak, azon belül is inkább védekezőnek, bár előfordult, hogy támadó feladatokkal küldtek pályára.
A horvát bajnokságban közel kétszázötven mérkőzést tudhat a háta mögött, s mintegy 40 gól fűződik a nevéhez. UEFA mérkőzéseken is szerepelt, egyszer éppen a Debrecen ellen. Számtalan alkalommal öltötte magára a horvát serdülő és junior utánpótlás válogatottak mezét, de a felnőtt nemzeti tizenegynek még nem volt tagja.
- Nem vagyok pesszimista alkat, de nem tartom magam esélyesnek arra, hogy bekerüljek a „nagyválogatottba", hiszen Horvátországban rengeteg jó focista van, akik olyan erős bajnokságokban játszanak, mint az angol, a német, az orosz, vagy éppen a holland.
Ami pedig eddigi sikereit illeti: kétszer játszott kupadöntőt, de még sosem nyert sem kupát, sem bajnokságot. Ezért szeretne most itt, az FC Fehérvárral jól szerepelni. Remekül érzi magát a csapatban és a városban, s ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy felesége és 3 éves kisfia már kétszer is meglátogatta amióta itt van, hamarosan pedig ide is költöznek hozzá.
- Valószínű óvodába is beíratjuk itt a fiamat, így megtanulhat magyarul és tolmácsolhat nekünk J. Egyébként már magam is megtanultam néhány szót és kifejezést, no meg a számokat.
A foci mellett Milan másik nagy szenvedélye a számítógép. Bevallottan függő, szinte minden szabadidejét a gép előtt tölti és szörföl a neten, vagy játszik. Leginkább a virtuális világ játékokat szereti, amelyekkel órákat képes „elmolyolni". Más különösebb hobbija nincs.
- Miután horvát vagyok és Horvátországot egyik oldalról a tenger határolja, automatikusan adódik a kérdés, miért nem vitorlázom, vagy szörfözöm? Nos, az én szülővárosom messze esik a tengerparttól, legalább annyi ideig tart odajutni autóval, mintha Magyarországról indulna el az ember. Így általában évente egyszer jutunk el a „nagy, sós vízhez" fürdeni.
Marad tehát a foci, amihez sok sikert kívánunk!
- Általános iskolás koromban kosaraztam és kézilabdáztam, sőt három évig sakkoztam is, de a foci mindig az első helyen állt nálam. Abban az időben persze még nem gondoltam, hogy ez lesz a hivatásom, csak az évek múltával vált számomra egyre világosabbá, mennyire fontos nekem ez a sport. Amióta focizom két poszton fordultam meg: csatárként kezdtem, s egészen 21-22 éves koromig elöl játszottam, s csak ezután kerültem hátrébb, középpályásnak, azon belül is inkább védekezőnek, bár előfordult, hogy támadó feladatokkal küldtek pályára.
A horvát bajnokságban közel kétszázötven mérkőzést tudhat a háta mögött, s mintegy 40 gól fűződik a nevéhez. UEFA mérkőzéseken is szerepelt, egyszer éppen a Debrecen ellen. Számtalan alkalommal öltötte magára a horvát serdülő és junior utánpótlás válogatottak mezét, de a felnőtt nemzeti tizenegynek még nem volt tagja.
- Nem vagyok pesszimista alkat, de nem tartom magam esélyesnek arra, hogy bekerüljek a „nagyválogatottba", hiszen Horvátországban rengeteg jó focista van, akik olyan erős bajnokságokban játszanak, mint az angol, a német, az orosz, vagy éppen a holland.
Ami pedig eddigi sikereit illeti: kétszer játszott kupadöntőt, de még sosem nyert sem kupát, sem bajnokságot. Ezért szeretne most itt, az FC Fehérvárral jól szerepelni. Remekül érzi magát a csapatban és a városban, s ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy felesége és 3 éves kisfia már kétszer is meglátogatta amióta itt van, hamarosan pedig ide is költöznek hozzá.
- Valószínű óvodába is beíratjuk itt a fiamat, így megtanulhat magyarul és tolmácsolhat nekünk J. Egyébként már magam is megtanultam néhány szót és kifejezést, no meg a számokat.
A foci mellett Milan másik nagy szenvedélye a számítógép. Bevallottan függő, szinte minden szabadidejét a gép előtt tölti és szörföl a neten, vagy játszik. Leginkább a virtuális világ játékokat szereti, amelyekkel órákat képes „elmolyolni". Más különösebb hobbija nincs.
- Miután horvát vagyok és Horvátországot egyik oldalról a tenger határolja, automatikusan adódik a kérdés, miért nem vitorlázom, vagy szörfözöm? Nos, az én szülővárosom messze esik a tengerparttól, legalább annyi ideig tart odajutni autóval, mintha Magyarországról indulna el az ember. Így általában évente egyszer jutunk el a „nagy, sós vízhez" fürdeni.
Marad tehát a foci, amihez sok sikert kívánunk!
sportandmedia
