Semmilyen érzés
- Furcsa volt a 10 meccses eltiltás után leülni a kispadra?
- Leültem azt kész. Azt is mondhatnám, hogy semmilyen sem volt, de ami miatt igazán furcsa volt ez a meccs azt nem az eltiltás utáni leülés, hanem a Szőnyi út jelentette.
- Az, hogy a BVSC ellen kellett dolgozni?
- 12 év. Ennyi idő után voltam ott a Szőnyi úton úgy, hogy a másik kispadra kellett leülnöm. Azért a 12 év sok. Ez volt - nem is tudom, hogy mondjam - olyan furcsa.
- Hogy fogadtak volt csapatodnál?
- Sehogyan. Nem volt semmilyen kellemetlen benyomás, de nem is történt semmi. Egyszer hallottam Vincze Balázzsal egy riportot a rádióban, amikor elmondta, hogy 20 évet játszott az Újpestben, majd kiment külföldre. Amikor visszaérkezett és először szerepelt volt egyesülete ellen nem történt semmi.
Senki nem mondott neki egy mondatot. Akkor valahogy nem értettem, hogy Balázs mire gondolt, de most ugyanez történt velem. Én is ott voltam a BVSC uszodában és senki nem mondott semmit.
- Mit kellett volna mondani?
- Nem tudom. Valamit.
- És maga a találkozó, hogy tetszett?
- Az is pont ilyen volt, olyan semmilyen. Vezettünk 4-5 góllal, aztán kettővel, de egy percig sem éreztem, hogy egyenlíthetnek a vasutasok. Nekünk elég rosszul telt az elmúlt két hét. Sokan betegek voltak és Seressre valamint Kis Gáborra nem számíthattam emiatt. Aztán az is kiderült, hogy milyen nagy hátrányt jelent számunkra a nemzetközi kupáktól való távolmaradás. Amíg a riválisaink folyamatosan tétmeccseken szerepelnek, addig mi kétkapuzni sem tudtunk. Egyrészt a betegségek miatt, másrészt azért, mert akikkel játszhattunk volna azok az egyesületek mind érdekeltek a kupákban. Megpróbáltunk külföldi gárdát hívni, de náluk is ugyanez a helyzet, tehát a jobb csapatok elfoglaltak. Marad a BVSC, de a vasutasokkal azon a héten nem készülhetünk együtt, amikor bajnokit játszunk ellenük szombaton. Szerintem ez komoly hátrány jelent számunkra.
(Forrás:www.vizipolo.hu)
- Leültem azt kész. Azt is mondhatnám, hogy semmilyen sem volt, de ami miatt igazán furcsa volt ez a meccs azt nem az eltiltás utáni leülés, hanem a Szőnyi út jelentette.
- Az, hogy a BVSC ellen kellett dolgozni?
- 12 év. Ennyi idő után voltam ott a Szőnyi úton úgy, hogy a másik kispadra kellett leülnöm. Azért a 12 év sok. Ez volt - nem is tudom, hogy mondjam - olyan furcsa.
- Hogy fogadtak volt csapatodnál?
- Sehogyan. Nem volt semmilyen kellemetlen benyomás, de nem is történt semmi. Egyszer hallottam Vincze Balázzsal egy riportot a rádióban, amikor elmondta, hogy 20 évet játszott az Újpestben, majd kiment külföldre. Amikor visszaérkezett és először szerepelt volt egyesülete ellen nem történt semmi.
Senki nem mondott neki egy mondatot. Akkor valahogy nem értettem, hogy Balázs mire gondolt, de most ugyanez történt velem. Én is ott voltam a BVSC uszodában és senki nem mondott semmit.
- Mit kellett volna mondani?
- Nem tudom. Valamit.
- És maga a találkozó, hogy tetszett?
- Az is pont ilyen volt, olyan semmilyen. Vezettünk 4-5 góllal, aztán kettővel, de egy percig sem éreztem, hogy egyenlíthetnek a vasutasok. Nekünk elég rosszul telt az elmúlt két hét. Sokan betegek voltak és Seressre valamint Kis Gáborra nem számíthattam emiatt. Aztán az is kiderült, hogy milyen nagy hátrányt jelent számunkra a nemzetközi kupáktól való távolmaradás. Amíg a riválisaink folyamatosan tétmeccseken szerepelnek, addig mi kétkapuzni sem tudtunk. Egyrészt a betegségek miatt, másrészt azért, mert akikkel játszhattunk volna azok az egyesületek mind érdekeltek a kupákban. Megpróbáltunk külföldi gárdát hívni, de náluk is ugyanez a helyzet, tehát a jobb csapatok elfoglaltak. Marad a BVSC, de a vasutasokkal azon a héten nem készülhetünk együtt, amikor bajnokit játszunk ellenük szombaton. Szerintem ez komoly hátrány jelent számunkra.
(Forrás:www.vizipolo.hu)
