Sport-Hemingway: Meg kell becsülni az edzőt is
Bár nem sokáig vezetett az ellenfél, s három gyors góllal fordított is a csapat, mégis voltak, akik ismételten a vezetőedző távozását követelték a szurkolók közül, pedig a csapat ezzel bejutott a Magyar Kupa elődöntőjébe.
„Tegnap csapatunk a Budapest Honvéd hősies küzdelemben jutott be a Magyar Kupa elődöntőjébe. A 73. percben a nagyszerű fiatalokkal felálló Kazincbarcika vezetett, hogy aztán 3 gyors góllal csapatunk megfordítsa és eldöntse a mérkőzést. Gondolom nem csak nekem volt nagyszerű a győzelem pillanata, de elsősorban azoknak a játékosoknak, akik már hetek óta küszködnek, hogy a csapat kijusson egy kisebb-nagyobb hullámvölgyből.
A tegnapi mérkőzés meg több előző több-kevesebb sikerrel járó próbálkozás arról tett tanúbizonyságot, hogy ugyan csapatunk játszhat jól, vagy időnként kevésbé jól, játékosaink mindig hajtanak és mindent megtesznek a siker érdekében egészen a mérkőzés utolsó percéig. A másik nagyon örvendetes pont az, hogy úgy látszik erőnléti felkészülésünk sikeres volt, mert minden alkalommal a csapat erőnléte jobb, mint az ellenfélé és kitart a mérkőzés végéig. Nem tudom, hogy hullámvölgyünk véget ért-e vagy még csak kezdünk kilábalni belőle, de örömmel tölt el nem csak az eredmény, de az a kitartás és hajrá, amit csapatunk produkált.
Szomorúan hallottam, hogy a mérkőzés közben szurkolók egy csoportja az edzőt szidta a csapat utolsó hetekben mutatott gyenge teljesítményéért. Legyünk őszinték. Mindenki azt szeretné, hogy az összes mérkőzést megnyerjük. Én biztosan azt. El is lett mondva nekem, hogy nem volt még olyan csapat, amely minden mérkőzését megnyerte volna. Nem baj, de azért én mégis szeretnék minden mérkőzést megnyerni. Viszont, ha az edzői stáb mindent megtesz ezért a célért, akkor miért szidjuk őket? Nézzük csak meg, hogyan is álltunk, amikor Supka Attila átvette a csapat irányítását. A csapatnak állandó bérlete volt a 13.- tól 15. helyre. Néha sikerült kijönni a kieső zónából, néha sikerült visszaverekedni magunkat. A mostani csapatból Tóth Iván, Benjamin, Pomper, Dobos, Diego, Hercegfalvi, Koós, Genito már akkor is a csapat tagjai voltak. Ráadásul a csapatot egy mindenki által elismert, jó edző irányította.
Szóval így kapta meg a csapatot Supka Attila. Mit is csinált vele? A csapat tavasszal az NBI második legjobb eredményét produkálta miután megerősítettük egy pár játékossal. Játékosokkal, akiket nem véletlenül Supka Attila kérésére igazoltunk a csapathoz. Aztán a szezon végén a csapattal megnyerte a Magyar Kupát. 2007. őszén a Honvéd nagyszerű eredményeket produkált és hosszú ideig fölényesen vezette a bajnokságot. Aztán jött egy hullámvölgy. És hogy is állunk most, a hullámvölgy végén? A Budapest Honvéd bejutott a Magyar Kupa elődöntőjébe és a Soproni Ligában egyetlen csapat előz meg minket pontokkal. Még 10 forduló van hátra és a csapat előtt még minden perspektíva nyitott. Ezt az eredményt akármelyik magyar vagy külföldi edző szívesen elfogadná.
"Ha hálát akarsz, rossz hivatást választottál" - mondta nekem egykori jogászprofesszorom, amikor panaszkodtam, hogy mint gyakorló ügyvédbojtár nem éreztem a kliensek háláját egy-egy jó kimenetelű ügy után. Gondolom ez duplán igaz futballedzőkre, akik nem csak a saját, de csapatuk teljesítményéért is felelősek és akiket ritkán dicsérnek. Ha a csapat nyer a csapaté a dicsőség, a fantasztikus csatáré, a nagyszerű kapusé, a csodálatos labdákat osztogató középpályásé. Ha a csapat veszít, az edző az, aki nem a megfelelő csapatot küldte a pályára, nem alakított ki megfelelő koncepciót vagy hibás stratégiát alkalmazott. Nem tudom, hogy a mazochizmus követelmény lenne a pro liszenszes tanfolyamokon, ha nem, be kellene vezetni. Szurkolók, játékosok, tulajdonosok és mindenki más a szakmai vezetéstől várják az eredményt. Nem akarom védeni az edzőket, de ők néha bizony az elkeseredés és a céltalan frusztráció első áldozatai. A Budapest Honvédnál nekünk céljaink vannak. A célok eléréséhez csapatunk van. Az edzők is a csapat tagjai. Becsüljük meg őket.”
„Tegnap csapatunk a Budapest Honvéd hősies küzdelemben jutott be a Magyar Kupa elődöntőjébe. A 73. percben a nagyszerű fiatalokkal felálló Kazincbarcika vezetett, hogy aztán 3 gyors góllal csapatunk megfordítsa és eldöntse a mérkőzést. Gondolom nem csak nekem volt nagyszerű a győzelem pillanata, de elsősorban azoknak a játékosoknak, akik már hetek óta küszködnek, hogy a csapat kijusson egy kisebb-nagyobb hullámvölgyből.
A tegnapi mérkőzés meg több előző több-kevesebb sikerrel járó próbálkozás arról tett tanúbizonyságot, hogy ugyan csapatunk játszhat jól, vagy időnként kevésbé jól, játékosaink mindig hajtanak és mindent megtesznek a siker érdekében egészen a mérkőzés utolsó percéig. A másik nagyon örvendetes pont az, hogy úgy látszik erőnléti felkészülésünk sikeres volt, mert minden alkalommal a csapat erőnléte jobb, mint az ellenfélé és kitart a mérkőzés végéig. Nem tudom, hogy hullámvölgyünk véget ért-e vagy még csak kezdünk kilábalni belőle, de örömmel tölt el nem csak az eredmény, de az a kitartás és hajrá, amit csapatunk produkált.
Szomorúan hallottam, hogy a mérkőzés közben szurkolók egy csoportja az edzőt szidta a csapat utolsó hetekben mutatott gyenge teljesítményéért. Legyünk őszinték. Mindenki azt szeretné, hogy az összes mérkőzést megnyerjük. Én biztosan azt. El is lett mondva nekem, hogy nem volt még olyan csapat, amely minden mérkőzését megnyerte volna. Nem baj, de azért én mégis szeretnék minden mérkőzést megnyerni. Viszont, ha az edzői stáb mindent megtesz ezért a célért, akkor miért szidjuk őket? Nézzük csak meg, hogyan is álltunk, amikor Supka Attila átvette a csapat irányítását. A csapatnak állandó bérlete volt a 13.- tól 15. helyre. Néha sikerült kijönni a kieső zónából, néha sikerült visszaverekedni magunkat. A mostani csapatból Tóth Iván, Benjamin, Pomper, Dobos, Diego, Hercegfalvi, Koós, Genito már akkor is a csapat tagjai voltak. Ráadásul a csapatot egy mindenki által elismert, jó edző irányította.
Szóval így kapta meg a csapatot Supka Attila. Mit is csinált vele? A csapat tavasszal az NBI második legjobb eredményét produkálta miután megerősítettük egy pár játékossal. Játékosokkal, akiket nem véletlenül Supka Attila kérésére igazoltunk a csapathoz. Aztán a szezon végén a csapattal megnyerte a Magyar Kupát. 2007. őszén a Honvéd nagyszerű eredményeket produkált és hosszú ideig fölényesen vezette a bajnokságot. Aztán jött egy hullámvölgy. És hogy is állunk most, a hullámvölgy végén? A Budapest Honvéd bejutott a Magyar Kupa elődöntőjébe és a Soproni Ligában egyetlen csapat előz meg minket pontokkal. Még 10 forduló van hátra és a csapat előtt még minden perspektíva nyitott. Ezt az eredményt akármelyik magyar vagy külföldi edző szívesen elfogadná.
"Ha hálát akarsz, rossz hivatást választottál" - mondta nekem egykori jogászprofesszorom, amikor panaszkodtam, hogy mint gyakorló ügyvédbojtár nem éreztem a kliensek háláját egy-egy jó kimenetelű ügy után. Gondolom ez duplán igaz futballedzőkre, akik nem csak a saját, de csapatuk teljesítményéért is felelősek és akiket ritkán dicsérnek. Ha a csapat nyer a csapaté a dicsőség, a fantasztikus csatáré, a nagyszerű kapusé, a csodálatos labdákat osztogató középpályásé. Ha a csapat veszít, az edző az, aki nem a megfelelő csapatot küldte a pályára, nem alakított ki megfelelő koncepciót vagy hibás stratégiát alkalmazott. Nem tudom, hogy a mazochizmus követelmény lenne a pro liszenszes tanfolyamokon, ha nem, be kellene vezetni. Szurkolók, játékosok, tulajdonosok és mindenki más a szakmai vezetéstől várják az eredményt. Nem akarom védeni az edzőket, de ők néha bizony az elkeseredés és a céltalan frusztráció első áldozatai. A Budapest Honvédnál nekünk céljaink vannak. A célok eléréséhez csapatunk van. Az edzők is a csapat tagjai. Becsüljük meg őket.”
