Sport - Négy láb, két kerék
Nem voltak messze a kvótaszerzéstől, végül azonban a pekingi – azaz hongkongi – részvételről le kellett mondaniuk lovasainknak. Ugyan Kiskunhalason, a legutóbbi Világkupa-viadalon akadt egy kiugró eredmény, ám ez már későn jött: a sportág olimpiai szakágaiban mostantól London lehet a cél. „Az ottani esélyeinket nem is látom annyira borúsan – jegyezte meg Fugli Károly főtitkár, aki szerint díjugratásban egy vagy két egyéni kvóta reális 2012-re. – Öt-hat éve még csak egy csapatot tudtunk küldeni a csapat Világkupára, ma már hármat is, és a mennyiség mellett időnként már a minőség látszik.”
Ma Magyarországon két-három olyan ló van, amelyik megüti az olimpiai szintet, de még nem érett a döntőre (korántsem mellesleg: az ilyen állatok ára egymillió euró környékén kezdődik…). Díjlovaglásban már nincs hasonló képességű ló, a militaryban elvben lenne, ám nincsenek megfelelően kiképezve.
A főtitkár elmondta, szinte csak a tulajdonosok és lovasok anyagi erejére tudnak támaszkodni: a válogatott keret kiadásait a versenyzők által befizetett licencdíjak egy részéből finanszírozzák.
A kerekesek sincsenek jobban eleresztve: az országúti szakágnál jelezték, már a táplálékkiegészítőkről érkezett számlát sem tudják kifizetni, mert elfogyott a pénzük – és még a felkészülés több állomása hátravan… Még szerencse, hogy Bodrogi László a saját útját járja, az ő felkészülése nem terheli a honi büdzsét; ugyanakkor azt várják tőle, hogy az első hat között végezzen, aminek reális esélye van, de talán az érem sem elérhetetlen.
Június elsején derül ki, lesz-e a nőknél kvótánk: ha a koreaiak akkor az első 25 nemzet között lesznek, akkor igen – ellenkező esetben az ázsiaiaké lesz a kiosztott helyek egyike, amire mi is pályázunk. A mountain bike-osoknál becsülettel készül Parti András, de nagy áttörésre aligha lehet számítani: „véletlenül nem lehet jól menni”, tartja a sportági mondás, a reális cél a harmincadik hely környéke, ami előrelépés lenne az athéni 47. helyhez képest. Már ez is szép teljesítmény, tekintettel arra, hogy a szövetség illetékesének megfogalmazása szerint „minden idők legvacakabb sportági költségvetése” a 2008-as…
Ma Magyarországon két-három olyan ló van, amelyik megüti az olimpiai szintet, de még nem érett a döntőre (korántsem mellesleg: az ilyen állatok ára egymillió euró környékén kezdődik…). Díjlovaglásban már nincs hasonló képességű ló, a militaryban elvben lenne, ám nincsenek megfelelően kiképezve.
A főtitkár elmondta, szinte csak a tulajdonosok és lovasok anyagi erejére tudnak támaszkodni: a válogatott keret kiadásait a versenyzők által befizetett licencdíjak egy részéből finanszírozzák.
A kerekesek sincsenek jobban eleresztve: az országúti szakágnál jelezték, már a táplálékkiegészítőkről érkezett számlát sem tudják kifizetni, mert elfogyott a pénzük – és még a felkészülés több állomása hátravan… Még szerencse, hogy Bodrogi László a saját útját járja, az ő felkészülése nem terheli a honi büdzsét; ugyanakkor azt várják tőle, hogy az első hat között végezzen, aminek reális esélye van, de talán az érem sem elérhetetlen.
Június elsején derül ki, lesz-e a nőknél kvótánk: ha a koreaiak akkor az első 25 nemzet között lesznek, akkor igen – ellenkező esetben az ázsiaiaké lesz a kiosztott helyek egyike, amire mi is pályázunk. A mountain bike-osoknál becsülettel készül Parti András, de nagy áttörésre aligha lehet számítani: „véletlenül nem lehet jól menni”, tartja a sportági mondás, a reális cél a harmincadik hely környéke, ami előrelépés lenne az athéni 47. helyhez képest. Már ez is szép teljesítmény, tekintettel arra, hogy a szövetség illetékesének megfogalmazása szerint „minden idők legvacakabb sportági költségvetése” a 2008-as…
