SPORT - Német-török Budapesten
Nézettségi rekordokat túlszárnyaló televíziós nézettség ide vagy oda, az EB alatt sokhelyütt elhangzó kérdésre, miszerint: „Láttad a tegnapi meccset?” – csütörtök reggel sokan nemigen tudtak mit mondani. Hiába nézték milliók a televíziót, látni csak perceket sikerült a második félidőből. A technikai ördögének „köszönhetően” sajnos ez pont egy olyan mérkőzés alatt történt, ahol két focizni akaró csapat játszott az fináléért. Ha ez a vasárnapi olasz-spanyol negyeddöntőn történt volna, most aligha szívnánk a fogunkat.
A kezdés előtt tartott hangpróba nagyjából döntetlen eredményt hozott. A padokon, illetve a kivetítő előtti lelátón körülbelül ugyanannyian szorítottak a két csapatnak. Már a kezdés előtt kiderült az is, hogy a két ország Budapesten nyaraló szurkolói közül jónéhányan a közös meccsnézés élményét választották. A himnuszukat végigéneklő török fiatalok, és az óriási zászlót kifeszítő nyolc-tízfős német társaság mellett is sok helyről lehetett hallani idegen szót, igazán nemzetközi volt a nézősereg, és mindenki barátja volt mindenkinek.
A piros mezesek vezető gólját hatalmas ováció követte, igaz ez elmondható a németek egyenlítését övező hangulatról is. Schweinsteiger találata után egy láthatóan nem szomjas, félmeztelen német drukker zászlót lobogtatva felrohant a kivetítő előtti színpadra, nem kis derültséget keltve ezzel. Még este is nagyon meleg volt, így fogyott is a sör rendesen, minek hatására egyre többször, és egyre hangosabban harsant fel a „Deutchland, Deutchland!” kiáltás. Erre a visszafogottabb törökök válasza csak szelíd mosoly volt…
A második félidőben, miután elment a kép, a gólokról is lemaradtak a kivetítők – valamint otthon a TV képernyők – előtt izguló sportbarátok. A lelátón rengeteg hölgy, és sok fiatal is volt, akik sokáig kedélyesen fogták fel a régi időket idéző, „rádiós közvetítés” adta örömöket. Aztán a sokadik nekifutás után már szórványos füttyszó is hallható volt a lelátó több részéről is, így alig-alig lehetett érteni a riporter hangját. Más kérdés, hogy a magyarul egy szót sem beszélő külföldiek – különösen persze a törökök és németek - mennyire élvezték a rádiós stílust. Annak ellenére sem volt jele semmi agressziónak, hogy viccesnek szánva felhangzott egy Klose-mezes srác szájából a felszólítás: „Támadjuk meg az MTV-székházat!” Persze támadásról szó sem volt, csak békés hazavonulásról. A törökök lógó orral, a németek énekelve, dalolva némiképp már alkoholmámoros állapotban, míg a semleges magyar nézők a közvetítési gondok miatt bosszúsan.
A kezdés előtt tartott hangpróba nagyjából döntetlen eredményt hozott. A padokon, illetve a kivetítő előtti lelátón körülbelül ugyanannyian szorítottak a két csapatnak. Már a kezdés előtt kiderült az is, hogy a két ország Budapesten nyaraló szurkolói közül jónéhányan a közös meccsnézés élményét választották. A himnuszukat végigéneklő török fiatalok, és az óriási zászlót kifeszítő nyolc-tízfős német társaság mellett is sok helyről lehetett hallani idegen szót, igazán nemzetközi volt a nézősereg, és mindenki barátja volt mindenkinek.
A piros mezesek vezető gólját hatalmas ováció követte, igaz ez elmondható a németek egyenlítését övező hangulatról is. Schweinsteiger találata után egy láthatóan nem szomjas, félmeztelen német drukker zászlót lobogtatva felrohant a kivetítő előtti színpadra, nem kis derültséget keltve ezzel. Még este is nagyon meleg volt, így fogyott is a sör rendesen, minek hatására egyre többször, és egyre hangosabban harsant fel a „Deutchland, Deutchland!” kiáltás. Erre a visszafogottabb törökök válasza csak szelíd mosoly volt…
A második félidőben, miután elment a kép, a gólokról is lemaradtak a kivetítők – valamint otthon a TV képernyők – előtt izguló sportbarátok. A lelátón rengeteg hölgy, és sok fiatal is volt, akik sokáig kedélyesen fogták fel a régi időket idéző, „rádiós közvetítés” adta örömöket. Aztán a sokadik nekifutás után már szórványos füttyszó is hallható volt a lelátó több részéről is, így alig-alig lehetett érteni a riporter hangját. Más kérdés, hogy a magyarul egy szót sem beszélő külföldiek – különösen persze a törökök és németek - mennyire élvezték a rádiós stílust. Annak ellenére sem volt jele semmi agressziónak, hogy viccesnek szánva felhangzott egy Klose-mezes srác szájából a felszólítás: „Támadjuk meg az MTV-székházat!” Persze támadásról szó sem volt, csak békés hazavonulásról. A törökök lógó orral, a németek énekelve, dalolva némiképp már alkoholmámoros állapotban, míg a semleges magyar nézők a közvetítési gondok miatt bosszúsan.
