Sport - Pozícióharc Madridban
”A kvalifikáció megszerzése után sokan talán azt gondolhatják, most nyugodtan felkészülhetünk az olimpiára. Ez annyiban igaz, hogy fel is fogunk készülni, de hogy nem szépen és nyugodtan, az biztos. Ugyanis a hátralevő versenyek létfontosságúak az olimpiai kiemelés szempontjából, amelynek elsősorban a csapatversenyen lesz kiemelkedő jelentősége.
Madridban 106 egyéni induló, minden menő a színen volt, de csak volt, mert igen komoly csillaghullás történt, a négy közé a ranglista első tíz helyezettje közül senki nem jutott be, sajnos engem is beleértve. A nyolc közé jutásért kikaptam egy olyan spanyol vívótól, aki, bár évek óta versenyez, soha semmilyen kiemelkedő eredményt nem ért el. Nem jó érzés, de azt mondtam magamnak, majd másnap, a csapat kárpótol mindenért.
Az olimpia csapatversenyén csak nyolc csapat vehet részt, ezek kiléte eldőlt március végén. A lebonyolítás kegyetlen, egyenes kieséses rendszerében azonban létfontosságú a minél előkelőbb világranglista-helyezés. A területi elven történő kvalifikációból adódik, hogy az Egyesült Államok és Egyiptom is ott lesz Pekingben. Ez a két csapat gyengébb a többinél, a világranglistát az olimpia idején vezető csapat „jutalma” Egyiptom lesz a négy közé jutásért, a másodiké pedig az USA, amely bár veszélyes vívókból áll, nem említhető egy napon a többi csapattal. (Na jó, négy éve Athénban pont az amerikaiaktól kaptunk ki a négyért…)
Mi jelenleg másodikak vagyunk a ranglistán, de azt tűztük ki célul, hogy megelőzzük az előttünk 26 pont előnnyel vezető franciákat, elsők legyünk az olimpia előtt, ami gyakorlatilag azt jelentené, hogy már négy közt vagyunk Pekingben. Ehhez a madridi versenyen minél előrébb kellett végeznünk, persze figyelve a hátunk mögé is, a belorusz, orosz, olasz hármasra.
Az elődöntőben a románok sokáig vezettek, aztán a szombati egyéni bronzérmes Decsi Tomi az olimpiai bajnok Covaliu ellen szenzációsat fordított az álláson. Végül is két tus előnnyel állhattam fel az utolsó asszóra, szintén Covaliu ellen, aki bár 42-42-nél kiegyenlített, a végét jobban bírtam idegekkel, és nyertünk 45-43-ra.
Az elődöntőben aztán a tavasszal a poraiból feltámadt olasz csapat sajnos úgy átgázolt rajtunk, mint annak idején a második ukrán front a Dél-Alföldön… Semmi sem sikerült, szinte minden asszóban vesztesen hagytuk el a pástot, és tíz tussal kikaptunk.
Szerencsére megvan videón az egész verseny, meg kell majd néznünk, mit csináltunk rosszul, illetve miben jók az olaszok ennyire, hogy tanulhassunk a vereségből.
A harmadik helyért az örök nagy ellenfelünk, a francia csapat következett.
Ők a bonyolult kvalifikációs rendszer és eddigi eredményeik alapján Madridban már nem szerezhettek több pontot, maximum azért küzdhettek, hogy mi ne kapjunk többet. Küzdöttek is, de talán ebben ki is merült az energiájuk, mert szinte végig vezetve, magabiztos vívással vertük őket 45-39-re.
Összességében 8 pontot hoztunk a franciákon, már csak 18 a hátrány. A versenyt megnyerő oroszok viszont nagyon felzárkóztak, mindössze kettővel vannak mögöttünk, úgyhogy tömörödik a mezőny, nagy izgalmak várhatóak Las Vegasban és az Európa-bajnokságon is.”
Madridban 106 egyéni induló, minden menő a színen volt, de csak volt, mert igen komoly csillaghullás történt, a négy közé a ranglista első tíz helyezettje közül senki nem jutott be, sajnos engem is beleértve. A nyolc közé jutásért kikaptam egy olyan spanyol vívótól, aki, bár évek óta versenyez, soha semmilyen kiemelkedő eredményt nem ért el. Nem jó érzés, de azt mondtam magamnak, majd másnap, a csapat kárpótol mindenért.
Az olimpia csapatversenyén csak nyolc csapat vehet részt, ezek kiléte eldőlt március végén. A lebonyolítás kegyetlen, egyenes kieséses rendszerében azonban létfontosságú a minél előkelőbb világranglista-helyezés. A területi elven történő kvalifikációból adódik, hogy az Egyesült Államok és Egyiptom is ott lesz Pekingben. Ez a két csapat gyengébb a többinél, a világranglistát az olimpia idején vezető csapat „jutalma” Egyiptom lesz a négy közé jutásért, a másodiké pedig az USA, amely bár veszélyes vívókból áll, nem említhető egy napon a többi csapattal. (Na jó, négy éve Athénban pont az amerikaiaktól kaptunk ki a négyért…)
Mi jelenleg másodikak vagyunk a ranglistán, de azt tűztük ki célul, hogy megelőzzük az előttünk 26 pont előnnyel vezető franciákat, elsők legyünk az olimpia előtt, ami gyakorlatilag azt jelentené, hogy már négy közt vagyunk Pekingben. Ehhez a madridi versenyen minél előrébb kellett végeznünk, persze figyelve a hátunk mögé is, a belorusz, orosz, olasz hármasra.
Az elődöntőben a románok sokáig vezettek, aztán a szombati egyéni bronzérmes Decsi Tomi az olimpiai bajnok Covaliu ellen szenzációsat fordított az álláson. Végül is két tus előnnyel állhattam fel az utolsó asszóra, szintén Covaliu ellen, aki bár 42-42-nél kiegyenlített, a végét jobban bírtam idegekkel, és nyertünk 45-43-ra.
Az elődöntőben aztán a tavasszal a poraiból feltámadt olasz csapat sajnos úgy átgázolt rajtunk, mint annak idején a második ukrán front a Dél-Alföldön… Semmi sem sikerült, szinte minden asszóban vesztesen hagytuk el a pástot, és tíz tussal kikaptunk.
Szerencsére megvan videón az egész verseny, meg kell majd néznünk, mit csináltunk rosszul, illetve miben jók az olaszok ennyire, hogy tanulhassunk a vereségből.
A harmadik helyért az örök nagy ellenfelünk, a francia csapat következett.
Ők a bonyolult kvalifikációs rendszer és eddigi eredményeik alapján Madridban már nem szerezhettek több pontot, maximum azért küzdhettek, hogy mi ne kapjunk többet. Küzdöttek is, de talán ebben ki is merült az energiájuk, mert szinte végig vezetve, magabiztos vívással vertük őket 45-39-re.
Összességében 8 pontot hoztunk a franciákon, már csak 18 a hátrány. A versenyt megnyerő oroszok viszont nagyon felzárkóztak, mindössze kettővel vannak mögöttünk, úgyhogy tömörödik a mezőny, nagy izgalmak várhatóak Las Vegasban és az Európa-bajnokságon is.”
