Sport-Szép év - bronzokkal
Ahogy azt szurkolóink persze jól tudják, alaposan átalakult kerettel vágott neki a mögöttünk álló szezonnak csapatunk. Együttesünk több kulcsjátékosát is elveszítette az elmúlt évhez képest, ám mint utólag kiderült, bár távozott Császár, Kukucka, Iváncsik Tamás, Dukic és Szathmári is, végül sikerült elérni az előzetesen kitűzött célokat.
Változó kerettel
Mint az csapatunk éves beszámolójából kiderült, sajnos újfent tudomásul kellett vennünk, hogy nem tudunk versenyezni a külföldi együttesek ajánlataival – tulajdonképpen a gárda kezdősora távozott. Ez azonban nagyon komoly feladatokat rótt a csapat vezetésére, hiszen újfent csapatépítésbe kellett kezdeni, s ezért elsősorban Nagy Kornélra, Grebenár Gáborra, valamint Zubai Szabolcsra várt az a feladat, hogy a csapat kulcsembereivé váljanak.
A szezon elején ugyan még akadtak hullámvölgyek játékunkban, ám az év végére bizonyították a fiúk, hogy lehet rájuk számítani, s tényleg a gárda húzóembereivé nőtték ki magukat. A részletekről szólva kiderült: idén a legstabilabb pillér a kapusposzt volt, ahol Stochl és Mikler is nemzetközi szintű teljesítményt tudott nyújtani, míg Rosta és Kemény a védelem oszlopaként álltak helyt ezúttal is. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is balkezes gondokkal küzdöttek a piros-fehérek, ezért Bakos Dávid és Szalafai Gábor személyében sikerült két kiváló játékost igazolnunk. Sajnos mindketten korán és súlyosan megsérültek, így a helyükre Bozovic és Miss Zoltán érkezett: előbbi sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, míg utóbbi a gárda egyik legjobbja volt a tavaszi szezonban. Szintén fontos feladatot kaptak a tehetséges utánpótláskorú játékosok, akik közül elsősorban Zubai Gábor és Ancsin Gábor robbant be a köztudatba.
Elért célok
A szakosztály vezetése a már említett gyengülés ellenére a bajnoki harmadik helyezést tűzte ki reális célként a szezon előtt, s mint azt mindenki tudja, ezt rendkívül magabiztosan szerezte meg együttesünk.
Beszédes statisztikai adat, hogy a csapat a lejátszott harminc mérkőzéséből huszonkettőt megnyert, s egy döntetlen mellett hétszer szenvedett vereséget. Külön elismerésre ad okot, hogy amint az elmúlt években, úgy idén is méltó ellenfelei voltunk a bajnok MKB Veszprém együttesének, s sikerült pontot, pontokat rabolni a tavalyi bajnok Szeged gárdájától is.
Igazolódott a papírforma a Magyar Kupában is, ahol a Csurgó és a Gyöngyös búcsúztatását követően csak a KEK-győztes Veszprémtől szenvedtünk vereséget, míg a bronzmeccsen biztosan győztük le a PLER gárdáját, itt is megszerezve a harmadik helyet. Sajnos ami sikerült a magyar porondon, az nem jött össze nemzetközi színtéren: bár az EHF Kupában biztosan múltuk felül a Dinamo Bukarest együttesét, de a Zaragoza ellen már nem sikerült a bravúr - a nemzetközi kupától korán búcsúznia kellett a csapatnak. Ezzel együtt eredményes és jó hangulatú évet zárt az együttes – sikerült kivívni a közönség elismerését, s remélhetőleg megalapozni a jövő sikereit is.
Tudunk még javulni
Az évad értékelő beszámolójából azt is megtudhattuk, hogy bizony akad még bőven potenciál együttesünkben. A rossz beidegződések, valamint a személyi összetétel miatt nem sikerült megfelelően alkalmazni a védekezési rendszereket, így ezekben mindenképpen előrébb kell lépnie a gárdának jövőre. Ezzel szemben viszont örvendetes volt, hogy nagyon sok labdát sikerült szereznie a csapatnak, s a visszarendeződést is maximálisan megoldották a csapat tagjai.
Az értékeléséből kiderült: a csapat támadójátéka is felemás volt, hiszen szélről és beállóból megfelelő szinten teljesítettek játékosaink, ugyanakkor az átlövések terén van még mit javulnia az együttesnek. Indításokból, illetve betörésekből hozta az elvárt átlagot a Dunaferr, viszont a hétméteresek kihasználásán jó lenne tovább javítani. Egy téren viszont mindenképpen van ok az örömre: sikerült megvalósítani az úgynevezett "totális kézilabdát", vagyis a sok rohanásra épülő játékot, hiszen a szezon végére már elértük a 70-75-ös támadásszámot egy-egy mérkőzésen úgy, hogy a technikai hibák száma nem nőtt ezzel egyenes arányban. Nem titok, jövőre is ezen az úton szeretne tovább menni a csapat – mégpedig úgy, hogy a támadásban és védekezésben is előrébb lépjen az idei esztendőhöz képest. Hogy mire lesz ez elég a hazai és nemzetközi mezőnyben, az még a jövő zenéje – de hogy fejlődni fogunk, az biztos.
Forrás: dunaferrhanball.com/SLM
Változó kerettel
Mint az csapatunk éves beszámolójából kiderült, sajnos újfent tudomásul kellett vennünk, hogy nem tudunk versenyezni a külföldi együttesek ajánlataival – tulajdonképpen a gárda kezdősora távozott. Ez azonban nagyon komoly feladatokat rótt a csapat vezetésére, hiszen újfent csapatépítésbe kellett kezdeni, s ezért elsősorban Nagy Kornélra, Grebenár Gáborra, valamint Zubai Szabolcsra várt az a feladat, hogy a csapat kulcsembereivé váljanak.
A szezon elején ugyan még akadtak hullámvölgyek játékunkban, ám az év végére bizonyították a fiúk, hogy lehet rájuk számítani, s tényleg a gárda húzóembereivé nőtték ki magukat. A részletekről szólva kiderült: idén a legstabilabb pillér a kapusposzt volt, ahol Stochl és Mikler is nemzetközi szintű teljesítményt tudott nyújtani, míg Rosta és Kemény a védelem oszlopaként álltak helyt ezúttal is. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is balkezes gondokkal küzdöttek a piros-fehérek, ezért Bakos Dávid és Szalafai Gábor személyében sikerült két kiváló játékost igazolnunk. Sajnos mindketten korán és súlyosan megsérültek, így a helyükre Bozovic és Miss Zoltán érkezett: előbbi sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, míg utóbbi a gárda egyik legjobbja volt a tavaszi szezonban. Szintén fontos feladatot kaptak a tehetséges utánpótláskorú játékosok, akik közül elsősorban Zubai Gábor és Ancsin Gábor robbant be a köztudatba.
Elért célok
A szakosztály vezetése a már említett gyengülés ellenére a bajnoki harmadik helyezést tűzte ki reális célként a szezon előtt, s mint azt mindenki tudja, ezt rendkívül magabiztosan szerezte meg együttesünk.
Beszédes statisztikai adat, hogy a csapat a lejátszott harminc mérkőzéséből huszonkettőt megnyert, s egy döntetlen mellett hétszer szenvedett vereséget. Külön elismerésre ad okot, hogy amint az elmúlt években, úgy idén is méltó ellenfelei voltunk a bajnok MKB Veszprém együttesének, s sikerült pontot, pontokat rabolni a tavalyi bajnok Szeged gárdájától is.
Igazolódott a papírforma a Magyar Kupában is, ahol a Csurgó és a Gyöngyös búcsúztatását követően csak a KEK-győztes Veszprémtől szenvedtünk vereséget, míg a bronzmeccsen biztosan győztük le a PLER gárdáját, itt is megszerezve a harmadik helyet. Sajnos ami sikerült a magyar porondon, az nem jött össze nemzetközi színtéren: bár az EHF Kupában biztosan múltuk felül a Dinamo Bukarest együttesét, de a Zaragoza ellen már nem sikerült a bravúr - a nemzetközi kupától korán búcsúznia kellett a csapatnak. Ezzel együtt eredményes és jó hangulatú évet zárt az együttes – sikerült kivívni a közönség elismerését, s remélhetőleg megalapozni a jövő sikereit is.
Tudunk még javulni
Az évad értékelő beszámolójából azt is megtudhattuk, hogy bizony akad még bőven potenciál együttesünkben. A rossz beidegződések, valamint a személyi összetétel miatt nem sikerült megfelelően alkalmazni a védekezési rendszereket, így ezekben mindenképpen előrébb kell lépnie a gárdának jövőre. Ezzel szemben viszont örvendetes volt, hogy nagyon sok labdát sikerült szereznie a csapatnak, s a visszarendeződést is maximálisan megoldották a csapat tagjai.
Az értékeléséből kiderült: a csapat támadójátéka is felemás volt, hiszen szélről és beállóból megfelelő szinten teljesítettek játékosaink, ugyanakkor az átlövések terén van még mit javulnia az együttesnek. Indításokból, illetve betörésekből hozta az elvárt átlagot a Dunaferr, viszont a hétméteresek kihasználásán jó lenne tovább javítani. Egy téren viszont mindenképpen van ok az örömre: sikerült megvalósítani az úgynevezett "totális kézilabdát", vagyis a sok rohanásra épülő játékot, hiszen a szezon végére már elértük a 70-75-ös támadásszámot egy-egy mérkőzésen úgy, hogy a technikai hibák száma nem nőtt ezzel egyenes arányban. Nem titok, jövőre is ezen az úton szeretne tovább menni a csapat – mégpedig úgy, hogy a támadásban és védekezésben is előrébb lépjen az idei esztendőhöz képest. Hogy mire lesz ez elég a hazai és nemzetközi mezőnyben, az még a jövő zenéje – de hogy fejlődni fogunk, az biztos.
Forrás: dunaferrhanball.com/SLM
