Töltöttkáposzta helyett a futást kívánta - Sport
Vannak olyan emberek, akik karácsonykor sem tudnak nyugton maradni. Vonza őket a mozgás, a kihívás. A félegyházi Nagy Sándor is közéjük tartozik. Minden év karácsony első napján lefutja a maratoni távot.
December 25-én délelőtt gyülekeztek jópáran Kiskunfélegyházán a városháza előtti parkolóban. Rokonok, ismerősők és barátok mind azért jöttek össze, hogy segítsék, vagy éppen csak figyelemmel kísérjék Nagy Sándor újabb próbatételét. A negyvenes évei közepén járó futó ugyanis a maratoni táv teljesítéséhez készült. Az arcán az idegességnek, a nyugtalanságnak semmi jele nem mutatkozott. Nem is csoda, hiszen ez már a huszonegyedik alkalom volt, amikor karácsony első napján nekivágott a 42 kilométeres távnak. Több mint két évtizede határozta el azt, hogy ő bizony ezen a napon futja le a maratont. Azóta minden évben meg is valósította tervét. A két hűséges barát, Nemes Nagy Tibor és Németh László eddig minden egyes alkalommal vele tartott, de úgy, hogy egyikük a táv első, a másikuk a másik felét futotta. Ezúttal ott volt a rajtnál még Kecskemétről Jéga Szabó Zsolt, Fekete Zoltán, Szalóki Róbert és Svéger László, Izsákról pedig Cséplő Zoltán. Ők is vállalták, hogy megkímélik Sanyit a magányos futástól és vele tartanak egy ideig. Tíz kilométer után a többiek visszafordultak, csak Szalóki Róbert tartotta vele a tempót, no meg Szederkényi Sándor kerékpárral. Az idős sportoló a hatvanas években kiváló kerékpáros volt, és azóta is rendszeresen nyomja a pedált. Az útvonal a szokásos volt: Kiskunfélegyháza-Csongrád. A bokrosi elágazásnál fordultak vissza. Ott csatlakozott hozzájuk Németh László, aki a táv második felében volt Sanyi és Robi társa. Az időjárásra semmi panaszuk nem lehetett: nem volt hideg, nem fújt a szél, sőt még egy kis időre a nap is kisütött. Nagy Sándor kiváló formában volt, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mindkét társát a végén lehajrázta. Azt mondta, ez annak is köszönhető, hogy energiagéllel táplálkozott. Megfelelő edzettség és akarat nélkül azonban önmagában a gél nem ért volna semmit. Mindenesetre az időeredménye nem rossz: 2:53.18 óra. Nagy Sándor a futása után sem a halászlevet, sem a töltöttkáposztát nem kívánta. Az ünnepi ebédje tyúkhúsleves és sajtos pulykamell volt. Nemes Nagy Tibor a célbaérés után elmondta, hogy Nagy Sándor ezzel az idővel kvalifikálta magát az április közepén Debrecenben megtartandó magyar csapat maratoni országos bajnokságra, ahol a Kiskunfélegyházi HTK színeiben indul. "
(Forrás: www.petofinepe.hu)
Töltöttkáposzta helyett a futást kívánta - Szóljon hozzá
December 25-én délelőtt gyülekeztek jópáran Kiskunfélegyházán a városháza előtti parkolóban. Rokonok, ismerősők és barátok mind azért jöttek össze, hogy segítsék, vagy éppen csak figyelemmel kísérjék Nagy Sándor újabb próbatételét. A negyvenes évei közepén járó futó ugyanis a maratoni táv teljesítéséhez készült. Az arcán az idegességnek, a nyugtalanságnak semmi jele nem mutatkozott. Nem is csoda, hiszen ez már a huszonegyedik alkalom volt, amikor karácsony első napján nekivágott a 42 kilométeres távnak. Több mint két évtizede határozta el azt, hogy ő bizony ezen a napon futja le a maratont. Azóta minden évben meg is valósította tervét. A két hűséges barát, Nemes Nagy Tibor és Németh László eddig minden egyes alkalommal vele tartott, de úgy, hogy egyikük a táv első, a másikuk a másik felét futotta. Ezúttal ott volt a rajtnál még Kecskemétről Jéga Szabó Zsolt, Fekete Zoltán, Szalóki Róbert és Svéger László, Izsákról pedig Cséplő Zoltán. Ők is vállalták, hogy megkímélik Sanyit a magányos futástól és vele tartanak egy ideig. Tíz kilométer után a többiek visszafordultak, csak Szalóki Róbert tartotta vele a tempót, no meg Szederkényi Sándor kerékpárral. Az idős sportoló a hatvanas években kiváló kerékpáros volt, és azóta is rendszeresen nyomja a pedált. Az útvonal a szokásos volt: Kiskunfélegyháza-Csongrád. A bokrosi elágazásnál fordultak vissza. Ott csatlakozott hozzájuk Németh László, aki a táv második felében volt Sanyi és Robi társa. Az időjárásra semmi panaszuk nem lehetett: nem volt hideg, nem fújt a szél, sőt még egy kis időre a nap is kisütött. Nagy Sándor kiváló formában volt, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mindkét társát a végén lehajrázta. Azt mondta, ez annak is köszönhető, hogy energiagéllel táplálkozott. Megfelelő edzettség és akarat nélkül azonban önmagában a gél nem ért volna semmit. Mindenesetre az időeredménye nem rossz: 2:53.18 óra. Nagy Sándor a futása után sem a halászlevet, sem a töltöttkáposztát nem kívánta. Az ünnepi ebédje tyúkhúsleves és sajtos pulykamell volt. Nemes Nagy Tibor a célbaérés után elmondta, hogy Nagy Sándor ezzel az idővel kvalifikálta magát az április közepén Debrecenben megtartandó magyar csapat maratoni országos bajnokságra, ahol a Kiskunfélegyházi HTK színeiben indul. "
(Forrás: www.petofinepe.hu)
Töltöttkáposzta helyett a futást kívánta - Szóljon hozzá
