Ünnepelt az Aranycsapat legendás kapusa - Budapest - Sport
1926. február 4-én, Dorogon született a "Fekete Párduc", a fantasztikus Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula (fotó).
Gyula bácsi a Dorogi AC (1938-1947) a MATEOSZ - majd, a klub utódja, a Teherfuvar- (1947-1950), a Budapesti Honvéd (1950-1956) valamint a Tatabányai Bányász (1956-1962) csapatában futballozott. Négyszeres magyar bajnok - bár az utolsóban "csak" a fél szezont védte végig Kispesten -, s 390 bajnoki mérkőzésen lépett pályára.
A magyar válogatottban 1947 és 1962 között 86 mérkőzésen szerepelt - ő állt az Aranycsapat kapujában 1948 és 1954 között is, amíg a válogatott egyetlen mérkőzést sem veszített el. Tagja volt az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon olimpiai bajnokcsapatnak, az 1952-es Európa Kupa-győztes (ami ma Eb), valamint az 1954-es svájci világbajnokságon második helyezett együttesnek is. Három világbajnokságon szerepelt, (1954, 1958, 1962), és természetesen az előző évszázad mérkőzésén, a londoni 6:3-as magyar-angol mérkőzésen is ő védett.
- A mai fiatalok számára talán érdekes, de a világbajnoki ezüstérem nekem egyáltalán nem siker, hanem kudarc - emlékezett a Fekete Párduc. - Persze, nagy dicsőség a világbajnoki ezüstérem, de a berni döntő esélyesei mi voltunk, és meg is kellett volna nyernünk az aranyat, ezért az a németek elleni meccs nem tartozik a legszebb emlékeim közé. A hat-három persze nagyon szép emlék, de van még két meccs, amely nagyon kedves a szívemnek. Az első 1954-es szovjet-magyar, amelyet egy-nullra megnyertünk, a második pedig egy bajnoki mérkőzés. 1956 nyarán az újonc Tatabánya tagja voltam, amikor bajnokit kellett játszanunk a világ akkor legjobb klubcsapata, a Honvéd ellen. A meccs az Üllői úton volt és telt ház előtt 1-0-ra legyőztük a világhírű játékosokból álló csapatot. Na, a meccs után Öcsiék össze is hordtak mindenfélét, ami csak eszükbe jutott, én mindegyiküknek azzal válaszoltam: "Mondjátok csak, ezek a szavak az én fülemnek égi zenét jelentenek"...
Grosics Gyulát 1954 novemberében az Államvédelmi Hatóság máig tisztázatlan okból kémkedéssel és hazaárulással vádolta meg. Kishíján börtönbe került - házi őrizetbe vették -, de végül "csak" az lett a büntetése, hogy 13 hónapra eltiltották a futballtól, majd Tatabányán kellett folytatnia pályafutását. Ő a Bányászból visszakerült a válogatottba, sőt, még két világbajnokságon (1958, 1962) is szerepelt. Pályafutását Tatabányán fejezte be, 1962-ben.
- Visszavonulásomnak érdekes története van - mesélte Gyula bácsi. - A chilei világbajnokság előtt megegyeztem a Tatabánya vezetőivel arról, hogy a vébé után Budapestre szerződöm, és a Ferencvárosban védek majd. Ők ebbe bele is egyeztek, de én éppen a világbajnokságon, a csehszlovákok elleni meccs után kaptam az értesítést, hogy az állami vezetők nem engedélyezik az átigazolást, maradnom kell Tatabányán. No, ekkor első dühömben bejelentettem, hogy befejezem - persze ezt később aztán nagyon megbántam...
Grosics Gyulát az újságírók hatszor választották be az aktuális év világválogatottjába. Négyszer jelölték őt az Aranylabdára, s mind a négy alaklommal a legjobb tíz között szerepelt. 1999-ben beválasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé, 1952-ben - az olimpiai győzelem évében - az Év Sportolója, 1959-ben pedig az Év labdarúgója volt.
Gyula bácsi edzőként Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-ben és Kuvaitban - itt szakfelügyelőként a főiskolai és egyetemi klubok mellett - dolgozott. Tizennyolc éven át volt a Volán SC elnöke, s nyugdíjba vonulása után is aktív szereplője maradt a futballéletnek. 1995-ben a NOB és a MOB is olimpiai érdemrenddel tüntette ki.
A nyolcvanhatszoros válogatott kapus ma is élénken érdeklődik a futball, s persze főként a magyar labdarúgás eseményei iránt.
- Ma már más idők járnak, a futball is nagyon megváltozott, de hiszem, hogy a magyar labdarúgásnak lesznek még komoly sikerei - jelentette ki. - Csak akkor érdemes futballozni, ha a tehetség mellett elszántság és hit is van az emberben, és remélem, a maiakban is van, mint ahogyan bennünk is volt. Én nyolcvanhatszor voltam válogatott, de ha nincs az eltiltásom, az állami büntetés, akkor bőven száz alkalom fölött játszottam volna a nemzeti csapatban. Bukovi Marci bácsi járta ki, hogy 56-ban visszakerülhessek a válogatottba, és ezért nagyon hálás is vagyok neki. Mint ahogyan volt játékostársaimnak, sok edzőnek, sporttársnak és a szurkolóknak is azért, hogy ilyen pályafutásban lehetett részem...
(Forrás: www.sportforum.hu)
További sport hírek: a sport.mconet.biz portálon
Sport linkajánló: sportlink.mconet.biz
Képeslapküldő – Budapest : Küldjön képeslapot ismerősének!
Ünnepelt az Aranycsapat legendás kapusa - Budapest - Sport - Mondja el véleményét a Budapest fórumon!
A hír támogatója:
Minden ami Internet -> MCOnet
International - Magyarország: magyarorszag.mconet.biz
Gyula bácsi a Dorogi AC (1938-1947) a MATEOSZ - majd, a klub utódja, a Teherfuvar- (1947-1950), a Budapesti Honvéd (1950-1956) valamint a Tatabányai Bányász (1956-1962) csapatában futballozott. Négyszeres magyar bajnok - bár az utolsóban "csak" a fél szezont védte végig Kispesten -, s 390 bajnoki mérkőzésen lépett pályára.
A magyar válogatottban 1947 és 1962 között 86 mérkőzésen szerepelt - ő állt az Aranycsapat kapujában 1948 és 1954 között is, amíg a válogatott egyetlen mérkőzést sem veszített el. Tagja volt az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon olimpiai bajnokcsapatnak, az 1952-es Európa Kupa-győztes (ami ma Eb), valamint az 1954-es svájci világbajnokságon második helyezett együttesnek is. Három világbajnokságon szerepelt, (1954, 1958, 1962), és természetesen az előző évszázad mérkőzésén, a londoni 6:3-as magyar-angol mérkőzésen is ő védett.
- A mai fiatalok számára talán érdekes, de a világbajnoki ezüstérem nekem egyáltalán nem siker, hanem kudarc - emlékezett a Fekete Párduc. - Persze, nagy dicsőség a világbajnoki ezüstérem, de a berni döntő esélyesei mi voltunk, és meg is kellett volna nyernünk az aranyat, ezért az a németek elleni meccs nem tartozik a legszebb emlékeim közé. A hat-három persze nagyon szép emlék, de van még két meccs, amely nagyon kedves a szívemnek. Az első 1954-es szovjet-magyar, amelyet egy-nullra megnyertünk, a második pedig egy bajnoki mérkőzés. 1956 nyarán az újonc Tatabánya tagja voltam, amikor bajnokit kellett játszanunk a világ akkor legjobb klubcsapata, a Honvéd ellen. A meccs az Üllői úton volt és telt ház előtt 1-0-ra legyőztük a világhírű játékosokból álló csapatot. Na, a meccs után Öcsiék össze is hordtak mindenfélét, ami csak eszükbe jutott, én mindegyiküknek azzal válaszoltam: "Mondjátok csak, ezek a szavak az én fülemnek égi zenét jelentenek"...
Grosics Gyulát 1954 novemberében az Államvédelmi Hatóság máig tisztázatlan okból kémkedéssel és hazaárulással vádolta meg. Kishíján börtönbe került - házi őrizetbe vették -, de végül "csak" az lett a büntetése, hogy 13 hónapra eltiltották a futballtól, majd Tatabányán kellett folytatnia pályafutását. Ő a Bányászból visszakerült a válogatottba, sőt, még két világbajnokságon (1958, 1962) is szerepelt. Pályafutását Tatabányán fejezte be, 1962-ben.
- Visszavonulásomnak érdekes története van - mesélte Gyula bácsi. - A chilei világbajnokság előtt megegyeztem a Tatabánya vezetőivel arról, hogy a vébé után Budapestre szerződöm, és a Ferencvárosban védek majd. Ők ebbe bele is egyeztek, de én éppen a világbajnokságon, a csehszlovákok elleni meccs után kaptam az értesítést, hogy az állami vezetők nem engedélyezik az átigazolást, maradnom kell Tatabányán. No, ekkor első dühömben bejelentettem, hogy befejezem - persze ezt később aztán nagyon megbántam...
Grosics Gyulát az újságírók hatszor választották be az aktuális év világválogatottjába. Négyszer jelölték őt az Aranylabdára, s mind a négy alaklommal a legjobb tíz között szerepelt. 1999-ben beválasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé, 1952-ben - az olimpiai győzelem évében - az Év Sportolója, 1959-ben pedig az Év labdarúgója volt.
Gyula bácsi edzőként Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-ben és Kuvaitban - itt szakfelügyelőként a főiskolai és egyetemi klubok mellett - dolgozott. Tizennyolc éven át volt a Volán SC elnöke, s nyugdíjba vonulása után is aktív szereplője maradt a futballéletnek. 1995-ben a NOB és a MOB is olimpiai érdemrenddel tüntette ki.
A nyolcvanhatszoros válogatott kapus ma is élénken érdeklődik a futball, s persze főként a magyar labdarúgás eseményei iránt.
- Ma már más idők járnak, a futball is nagyon megváltozott, de hiszem, hogy a magyar labdarúgásnak lesznek még komoly sikerei - jelentette ki. - Csak akkor érdemes futballozni, ha a tehetség mellett elszántság és hit is van az emberben, és remélem, a maiakban is van, mint ahogyan bennünk is volt. Én nyolcvanhatszor voltam válogatott, de ha nincs az eltiltásom, az állami büntetés, akkor bőven száz alkalom fölött játszottam volna a nemzeti csapatban. Bukovi Marci bácsi járta ki, hogy 56-ban visszakerülhessek a válogatottba, és ezért nagyon hálás is vagyok neki. Mint ahogyan volt játékostársaimnak, sok edzőnek, sporttársnak és a szurkolóknak is azért, hogy ilyen pályafutásban lehetett részem...
(Forrás: www.sportforum.hu)
További sport hírek: a sport.mconet.biz portálon
Sport linkajánló: sportlink.mconet.biz
Képeslapküldő – Budapest : Küldjön képeslapot ismerősének!
Ünnepelt az Aranycsapat legendás kapusa - Budapest - Sport - Mondja el véleményét a Budapest fórumon!
A hír támogatója:
Minden ami Internet -> MCOnet
International - Magyarország: magyarorszag.mconet.biz
