A labdarúgás az élete
- A napom reggel 7.30-kor kávézással kezdődik. A barátokkal összeülünk valahol a városban. A brigádba tartozik Szente István, a Carbonex kapusa, Kanyok Imre, volt NB I-es futballista, Ferling Béla, volt tatabányai edző és két civil barátom, egy ex diszkoszvető és egy ex atléta, akik mindketten a mai napig kötődnek a sporthoz. Kávézás közben a politika, újságolvasás, a hétvégén történteket beszéljük meg, ami után én a pálya felé veszem az irányt, majd felkeresem az ismerősöket, a csapat támogatóit, a gumist, az autószerelőt, a húsnagykerest, stb., ahol természetesen a labdarúgás is szóba kerül, de nemcsak a felnőtt, hanem az utánpótlás is - szerencsére a tatabányai embereket nagyon érdekli a foci. Ebédnél szintén összeül a reggeli kávés csapat - egy 8-9 fős társaságra kell gondolni - utána mindenki megy a dolgára, én a délután edzés jegyében már a masszőrrel, a csapatorvossal, vagy éppen Bolla Krisztián ügyvezetővel konzultálok. Aztán jön a tréning, amit a fiatalok feltérképezése követ, akik utánunk edzenek a pályán. Itt persze információt is cserélünk az edzőkkel, a szülőkkel, szóval este 8-9 körül végzek, ha éppen nincs öregfiúk edzés. Hétfőnként ugynais oda vagyok hivatalos. Kedd este pedig egy 12-14 fős tásasággal - közte Debre Viktorral és még néhány kézissel - kispályázunk, szerdán, ha van BL forduló meccsnézés a közös program, de ritka az olyan csütörtök, péntek, amikor ne találnánk ki valamit.
- A családra jut idő?
- A barátnőm súlyemelő, ő is egész nap a pályán van. Egyébként ezekről a bulikról nincsenek kitiltva a lányok sem, legfeljebb egy másik asztalnál beszélgetnek, hiszen őket azért nem érdekli annyira a labdarúgás
Forrás: www.sportandmedia.com
