A rendes ember pénztárosnak való!
- Lényegében véve hetvenkét óra állt rendelkezésére, hogy rendet tegyen a fejekben, mennyire sikerült ezt megvalósítani?
- Az első félidőben úgy tűnt, hogy nem igazán jött össze. Az jó volt, szünet előtt siettettük a játékot, hogy ne kapjunk még gólt. Mindenképpen kellett a pihenő, és tulajdonképpen cserélnem is kellett volna már a félidő közepe táján, de pszichésen nem akartam szétrombolni azt, akit lehozok. Kockázatosnak tűnt ugyan fent tartani, de végül is megléptem. A szünetben átbeszéltük, mit kéne tenni a folytatásban. Ez jót tett, mert utána kicsivel jobbak voltunk, bár adtunk egy-két hátra passzos hibából ziccert a Fehérvárnak.
- Mennyire okozott gondot, hogy a stabil védelem fele hiányzott?
- Mindenképpen problémás volt a kiesésük. Matej Miljatovicson és Varga Róberten kívül Máté Péterre se számíthatok hetek óta. Főleg így, hogy sorozat meccseket játszunk nagyon kellett, volna az ő rutinja, és futómennyisége a középpályán. Annál is inkább, mivel ezúttal Horváth András nem játszott igazán jól, bár a gólunknál döntő érdemeket szerzett.
- A szünet után már-már a régi arcát is felvillantotta a csapat!
- Tény, nagy volt a nyomás a társaságon, ez pedig nem játékban, hanem szorongásban mutatkozott meg. Láttam rajtuk, hogy tartanak attól, hogy kikapunk. Miután „rendes gyerekek" - igaz egy ponton ez probléma is - ahogy régen mondták a „rendes" ember pénztárosnak való - görcsösen akarták hozni az eredményt, ez visszaütött. A második félidőben már tényleg passzoltunk, mertünk játszani. Azt láttam viszont, amit edzésen kiválóan csinálnuk, és jobban is figyeltünk az ellenfél egy-egy megugrására.
Forrás: www.sportandmedia.com
