Alma, meg a fája
„Büszke vagyok rá, a Fradiban focizik, ő a korosztályos csapat kapitánya. Hál' istennek úgy látszik, hogy örökölt valamit tőlem. Ráadásul bal lábas, ami, mint tudjuk nagyon nagy előny. Az ESMTK-ban kezdte, mint én, aztán leigazolta a Honvéd, de később -valószínűleg mert az én fiam - kiutálták, így került a Fradiba. De most már egyikünk sem bánja. A nagynál sem erőltettem a focit. Ő választotta. Nem úgy, mint a nevét. Renátónak hívják és tavaly közölte, hogy meg akarja változtatni, mert nem tetszik neki. Az a baj, hogy már nem úgy van, mint a mi gyerekkorunkban volt. Nincsenek játszóterek, nincsenek grundok. Tv van, meg számítógép. Meg a sok hadd ne mondjam milyen szülő, aki a gyerekekre hagyja, hogy órákig üljenek előtte. Szerencsére Renátónál ez sosem volt gond, imád mozogni. Nem egyszerű túlságosan az élet, hiszen a fiam Pesten jár iskolába, meg edzésre és természetesen az édesanyja mellette van. Én meg Pápáról ingázom. De hál' istennek Véber Gyuri nagyon megértő és akármilyen probléma van, ha nem ütközik a csapat érdekeivel, akkor megengedi, hogy hazamenjek. Ha szombaton van meccsünk, akkor csak hétfő délután kell visszamennem Pápára, az is majdnem két nap. Utána kedd, szerda edzés és csütörtök délelőtt megint felmegyek Pestre és péntek délután utazom vissza. Nem a legideálisabb, de nincs nagy baj, mindannyian alkalmazkodunk ehhez a helyzethez."
Forrás: www.sportandmedia.com
