Csank János: Harcoltunk az utolsó töltényig
Az „Év meccsének" nevezte Csank János a ZTE FC vezetőedzője a Kispest-Honvéd elleni összecsapást a mérkőzés felvezetésében. Kétségtelen tény, hogy a zalai alakulat az utóbbi hetekben szárnyalt, és csupán egy lépés választotta el a dobogótól a találkozó előtt. A Zete mestere mindenesetre kissé visszafogott volt a kezdő sípszó előtt: „Remélem sikerül a folytatás, bár a Kecskemét ellen a Honvéd elég veszélyes arcát mutatta, ráadásul a körülmények sem egészen ideálisak. Itt elsősorban a szélre, és a mély talajú pályára gondolok. Szeretnénk irányítani a játékot, tudjuk, hogy a Honvéd kontrákkal veszélyeztet, és vannak olyan futballistái, akik el tudják dönteni a mérkőzést. A középpályán meg kell nyernünk a párharcokat, azért, hogy fölényben tudjunk játszani." - tette hozzá.
Az első félidőben csak részben tudták megvalósítani a kék-fehérek mesterük elképzeléseit, annak ellenére, hogy a 28. percben Horváth András hulló-falevél szerű 22 méteres lövése alig csúszott el a bal kapufa mellett. Lényegében ez volt a ZTE egyetlen említésre méltó lehetősége az első negyvenöt percben. Ennek oka legfőképpen az volt, hogy az egerszegiek támadásaiban kevés volt az átütőerő, nem mertek annyira kinyílni, mivel láthatóan tartottak a kispestiek ellentámadásaitól. A fordulás után megélénkült a játék, és az 57. percben már gólt ünnepelt a zalai publikum, ám hiába került a labda Darko Pavicevic válláról Rabóczki Balázs kapujába, a játékvezető nem adta meg, mivel Waltner Róbert ellökte a hálóőrt. Sokkal veszélyesebbé váltak a ZTE támadásai, és a rögzített szituációk után is többször zavart okoztak a vendég védelemben. Aztán, mint derült égből a villámcsapás úgy jött negyedórával a vége előtt Hercegfalvi Zoltán fejesgólja, aki lényegében első érintéséből talált be. Nem volt mese, kockázatosabb játékot kellett felvállalni a hazai gárdának, ez aztán meghozta a várt eredményt, és öt perccel a lefújás előtt a szintén csereként pályára lépő Hajdú Norbert 17 méteres szabadrúgását védte be Rabóczki.
Csank János a találkozó után érthetően nem volt maradéktalanul elégedett: „Abban bíztam, hogy nem kapunk ki itthon. Nem játszottunk jól, néhányan nagyon tompák voltak, igaz ebben az időben nem nagyon lehet jól játszani. A szél, valamint a pálya sem volt optimális, sok technikai hibát láthattunk, fogós volt a talaj, ráadásul nagyon idegesen játszottunk. Nem tudtuk a középpályán úgy megszervezni a játékot, ahogy kellett volna, korai volt Kemal Alomerovic sérülése, ez megzavart minket szerkezetileg. Az volt a lényeg, hogy nem estünk össze, és harcoltunk az utolsó töltényig.
Forrás: sportandmedia
