Hercegfalvi: 10 éve az élvonalban
A Budapest Honvéd kiváló csatára Hercegfalvi Zoltán szép jubileumot ünnepelhet. Március 1-én, vasárnap volt 10 éve, hogy bemutatkozott az élvonalban. 1999. március 1-én a Videoton elleni mérkőzésen ölthette magára először a piros-fekete mezt (a találkozó gólnélküli döntetlent hozott). A Honvéd saját nevelésű labdarúgója a kispesti éveket követően Fehérváron, Pápán, valamint a Slavia Prahaban is megfordult, mielőtt visszatért nevelőegyesületéhez. A támadó eddig 204 első osztályú mérkőzésen 51 találatot jegyez (a Kispest színeiben ez az arány 139/35).
- Most hallom ezt először, nem tartom számon a jubileumokat - mondta Zoli. - A bemutatkozó meccsemen a Videoton ellen Gálhidi Gyuri bácsi volt az edzőm, ő vitt fel az első csapathoz. Akkor Dubecz Jani volt a jobb oldali középpályás és belázasodott a meccs előtti napon. Akkor a hazai meccsek előtt a Honvéd a Normafához járt fel összetartásra. Előző este szólt Elekes Józsi bá' az akkori pályaedző, hogy úgy készüljek, másnap játszani fogok. Megmondom őszintén, nem a legjobban aludtam, de nem a félelem, hanem az izgalom, a bizonyítási vágy miatt.
- Azóta összesen négy klubban játszottál. Melyik áll a szívedhez a legközelebb?
- „Egyértelműen a Honvéd. Nem csak azért, mert itt nevelkedtem. Fehérváron is nagyon jól éreztem magam, nagyon jó brigád jött össze. Amíg nem keletkeztek anyagi problémák ez az eredményeken is meglátszott. Szabadon igazolhatóvá váltam az anyagi gondok miatt és Pápára kerültem, ami kicsit kényszer is volt, mert túl hamar kellett dönteni és talán kicsit elhamarkodtam. Utána sikerült fél évet játszanom a Slavia Praha-nál, ahol más okok miatt nem tudtam kinn maradni.
- Szeretnéd még kipróbálni magad külföldön?
- Ha egy mód van rá, akkor igen. Most télen ez nem volt lehetséges, mert úgy szól a szerződésem, hogy legkorábban a nyáron tudok elmenni. Persze ez nagyrészt attól függ, hogy a bajnokságban hogy teljesítek. De nem az az elsődleges, hogy eligazoljak, mert nagyon-nagyon jól érzem magam itt a Honvédnál, ahol még három és fél évig él a szerződésem, és ha itt fejezem be a pályafutásomat, akkor sem fogok szomorkodni.
- Merre felé kacsintgatnál? Melyik bajnokság áll a legközelebb a szívedhez?
- Ha megadatik az, hogy külföldön folytassam, csak és kizárólag az anyagiak fognak dönteni. 30 éves leszek és ebben a korban már ez fontos szempont. Persze ha egy nevesebb csapat keres, az más. Nem vagyok elrugaszkodva a földtől, nem a Bayern München-re gondolok, hanem egy holland, vagy egy belga első osztályú csapatra. Ha ez szinkronban van az anyagiakkal, akkor azonnal megyek. De ha mondjuk Kínából, Oroszországból, más kelet-európai csapattól hívnak, akkor ott már az anyagiak dominálnak.
- Melyik külföldi focit szereted a legjobban? Vegyük a négy legjobb bajnokságot: Angol, Spanyol, Olasz, vagy Német?
- Egyértelmű, hogy a spanyol bajnokság viszi nálam a prímet, szeretem a technikás, támadó futballt. Lehet, hogy most sokan meglepődnek, de szerintem a német foci is nagyon sokat fejlődött, az is bejön. De ha a vasárnapi Inter-Rómára gondolok, akkor az olasz sincs hátul a sorban. Szeretem a jó focit.
- 10 év a magyar élvonalban. Mik a legek?
- A legkedvesebb emlékem egyértelműen az, amikor a válogatottban a Brazilok ellen játszhattam. Amit azonnal kitörölnék az életemből, az az egy éves eltiltásom... A legszebb gólomnak a legutóbbi, Vasas elleni találatomat tartom. Sok helyről hallottam, hogy csak véletlen volt. Az, hogy a labda a jobb alsóba ment az valóban, de a mozdulat az tudatos volt, mondhat bárki, bármit.
Forrás: sportandmedia
