Mégsem felejtett el futballozni Lipcsei
„Természetesen nagyon boldog voltam, hogy Bobby Davison ismét bizalmat szavazott nekem a szombathelyi mérkőzés után. Ez azt jelenti, hogy mégsem felejtettem el futballozni. Úgy utaztunk Kaposvárra, hogy szerettük volna megtörni az átkot, hiszen több, mint 30 éve nyertünk utoljára bajnokin a Rákóczi otthonában. Nyílt sisakkal támadtunk és a hazaiak sem álltak be védekezni. Az az igazság, hogy mind a két kapus nagyon jól védett, de amíg számunkra ez öröm is, az bosszantó, hogy ismét nem tudtunk betalálni. Pedig volt lehetőségünk, nem is egy. Ezt is két részre lehet osztani, mert végre a helyzetek kialakításával nem volt gond, a lehetőségeket megteremtettük, de hihetetlen, hogy ugyanakkor mi mindent ki is hagytunk. Az első félidő egyértelműen a miénk volt, a másodikra viszont feljöttek a hazaiak és kiegyenlítettebb lett a játék. Próbáltunk minél nagyobb tempót diktálni és ez az elején lekötötte a Kaposvár minden figyelmét, gyakorlatilag a felezővonalat is csak alig lépték át. Én egy kicsit elfáradtam a végére, ezért is cserélt le Davison, de azt tudja mindenki, hogy meccshiányom van, nemsokára azonban behozom a lemaradásomat. Főleg, ha erre lehetőséget kapok. Sajnos továbbra sem találjuk a góllövő cipőt, Ferenczi Pista lassan beleőszül, de bíztatjuk őt mindannyian, hiszen ő sem felejtett el futballozni. Egyre inkább azt érzem, hogy görcsös lett a társaság, pontosan amiatt, hogy nem megy a góllövés, és már mindenki szeretné, hogy megszakadjon ez a rossz sorozat. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb valamelyikünk betalál és akkor egy varázsütésre felszabadulnak a gátak. Lelkesnek és kitartónak kell maradnunk és akkor hamarosan túljutunk a mélyponton. Most van két hét szünetünk, ami nagyon jókor jött, egy kicsit igyekszünk feltöltődni és lenyugodni is. Aztán következik az örökrangadó az MTK ellen. Sok szempontból lehet ez sorsfordító összecsapás."
Forrás: www.sportandmedia.com
