Mohl nehezen bírja a tétlenséget
„November 5-én műtöttek, azóta lábadozom, de nagyon lassan telnek a napok. Egy kis időt Székesfehérváron, a szüleimnél töltöttem, és amióta visszajöttem, azóta csinálom a rehabilitációt egy gyógytornásszal itthon, ugyanis házhoz jön. Tulajdonképpen egész jól haladok, lassan két hónapja, hogy műtöttek és már 90 fokig szabad hajlítanom a térdemet. Már rá is tudok állni a lábamra, egész jól bicegek vele. Minimum hat hónap a felépülésem. Ez hátsó kereszt-szalag sérülés, ami ritka nagyon, ugyanis 95 %-ban az első szalagokkal szokott baj lenni. Ezzel egy kicsit óvatosabban kell bánni. Bíró Petivel egy cipőben járunk, illetve csak jártunk, mert ő már meggyógyult. Rendszeresen látogatott, nagyon rendes volt, segített levinni a kutyákat, mert a párom is két iskolát végez egyszerre és nem tudtuk megoldani máshogy. Viszonylag jól viselem a dolgot, de csak viszonylag. Próbálok túllépni az egészen és nem gondolni bele, hogy miből maradtam ki. A szívem szakadt meg, amikor láttam a csapatot a BL-ben, én meg nem tudtam segíteni, köztük lenni. Olyan is volt, hogy nem is tudtam nézni a mérkőzést, annyira rosszul éreztem magam. De már túlvagyok rajta. Ami megtörtént, az megtörtént. Innentől csak előre nézek, minden nappal egyre közelebb vagyok a gyógyuláshoz, bár még nagyon messze van. Májusban leszek állítólag teljesen rendben, úgyhogy majd a nyári alapozáskor tudok legelőbb bekapcsolódni a csapat munkájába. Nem tudok megülni a fenekemen egyébként, ha tehetem mindig sportolok. Akármit. Most viszont, hogy korlátozva van a mozgásom, elkezdtem olvasni. Mindenféle könyv jöhet, falom őket. A németet is tanulom tovább, szeretnék középfokú vizsgát tenni belőle, próbálom hasznosan tölteni a kényszerpihenőt."
Forrás: www.sportandmedia.com
