Nagy reményei
- Múlt hét végén tudtam meg, hogy visszarendelt a Debrecen és egy kicsit váratlanul ért a dolog, de örülök neki. Pláne, ha játszani is tudok, hiszen nekem a nevelőegyesületem a Loki, szeretem a várost és a klubot is. Egy évre szólt a kölcsönadási szerződésem, de volt benne egy opció, hogy visszarendelhetnek a téli szünetben és ezzel a lehetőséggel élt most a DVSC. Leültünk megbeszélni a dolgokat a szakvezetéssel, akik azt mondták, hogy számítanak rám és valószínű, hogy többször is szóhoz tudok jutni a tavasszal, de az én szereplésem még nagyban függ attól is, hogy milyen lesz a játékos mozgás, vagyis, hogy lesz-e olyan, aki eligazol. Nekem most az a fontos a fejlődésem szempontjából, hogy minél többet tudjak játszani, azért is adtak kölcsön a Honvédhoz, ahol sokszor szerepeltem. Jól éreztem magam a Kispestnél, jó szívvel emlékszem vissza erre a négy hónapra. Két edzőnél is be tudtam verekedni magam a kezdőcsapatba, jó volt a viszonyom a társakkal és a vezetőkkel is. De egyébként is jól sikerült az elmúlt fél évem, hiszen tavaly nyáron megnősültem. Mindenki azt kérdezi, hogy kellett-e ez nekem. Persze viccesen. Semmit nem bántam meg, nagyon szeretjük egymást a feleségemmel, akivel novemberben volt négy éve, hogy együtt vagyunk. Bár a múltkor talált a nejem egy-két ősz hajszálat a fejemen, kérdezte is, hogy ő van-e rám ilyen hatással. Ő is jött velem Pestre, természetesen együtt laktunk a fővárosban, most pedig költözünk vissza Debrecenbe. Ha itt maradok, és Debrecenben fogok játszani, akkor kell találnunk albérletet, vagy más lakhatási lehetőséget. Ez is eldől januárban.
- Mikor jön a kis Nagy?
- Tulajdonképpen már jöhetne, de még egy kicsit várunk vele. A feleségem szeretne még egy-két évet dolgozni, közben pedig iskolába is jár. Szeretnénk megteremteni a megfelelő egzisztenciát, hogy a lehető legjobb környezetbe érkezhessen az utód.
Forrás: www.sportandmedia.com
