Nincs veszítenivalónk és ez felszabadíthat
- Nagyon szimpatikus volt látni, hogy mennyire győzni akartál, bosszantott, hogy vesztésre áll a csapatod.
- Pont akkor kaptuk az első gólt, amikor beálltam, úgyhogy ez különösen felpaprikázott, mert nagyon szeretnék kupadöntőt játszani, hiszen eddig még nem adatott meg. Egész héten ennek szellemében készültem, hogy ha beállok, akkor jól teljesítsek.
- Saját megítélésed szerint ezt sikerült abszolválnod?
- Úgy gondolom, hogy amit lehetett, megtettem ez alatt az idő alatt.
- Ennek a nagy akarásnak a következménye az a "kezes" gól is?
- Hirtelen felindulásból ütöttem bele. Jött a labda felém, éreztem, hogy másképp nem tudnám megjátszani, ezért abban bízva, hogy hátha nem veszik észre, kaptam bele. Egyébként a mérkőzés után a tévében visszanézve teljesen szabályosnak tűnt, egészen addig, míg le nem lassították...
- Te hogy érezted belülről, jobb volt ez a Honvéd?
- Nem. Idejöttek, ívelgették fel a labdát, nem akartak különösebben futballozni. Igaz, két helyzetből rúgtak két gólt, de nem éreztem rajtuk az átütőerőt. Igaz, azt sem mondhatom, hogy mi többet tettünk a győzelemért.
- Hogy érzed, van esélyetek a továbbjutásra?
- Reálisan nem sok, viszont most már nincs veszítenivalónk és ez felszabadíthat.
Forrás: sportandmedia
