Pölöskey mesterhármasa negyed óra alatt
„Valóban kijött a lépés és engem nem zavar, hogy ezúttal nem a nagycsapat keretébe voltam jelölve. Az a lényeg, hogy mindenki játékban maradjon, nincs ezzel a világon semmi baj. Senki nem húzza fel az orrát, ha átmenetileg kikerül az első keretből, hiszen mindannyian tudjuk, hogy sok a jó játékos a csapatban, de egyszerre csak 11 ember lehet a pályán. Ezért kell liftezni, hogy mindenki minél többet játszhasson, a motiváció pedig az, hogy ha valaki itt is jól teljesít, akkor annál előbb kerülhet vissza a nagycsapathoz, ahol ha ismét lehetőséget kapunk, akkor ne legyen gond az erőnlétünkkel és nekünk fiataloknak kell a meccsrutin is. Ráadásul én most játszottam először az NB III-ban, a felnőtteknél négy bajnokiból hármon pályára léptem, szóval egy szavam sem lehet. A Vasas elleni meccsen a kispadon ültem, de természetesen ugyanúgy el voltam keseredve, mint akárki más a csapatból. Két gólos hátrányból álltunk fel, elvileg tehát nekünk volt plusz lelki motivációnk, ezért is roppant dühítő ez a vereség. Az elmúlt meccseken nem azt az arcát mutatja a csapat, amilyen valójában. Nem tudom mikor találunk rá a helyes útra. Voltak ugyan egyéni hibák is, de a szerencsének is nagy szerepe van, gondolok itt arra, hogy amíg nálunk a kapufák kifele jönnek, addig az ellenfélnél befele pattannak. Két igen nehéz, idegenbeli meccs vár ránk, Szombathelyen és szombaton Kaposváron is vért fogunk izzadni, de a szurkolók is azt várják el tőlünk, hogy mindkét helyről három ponttal térjünk haza, de mi is ezt várjuk el magunktól."
Forrás: www.sportandmedia.com
